Ma

Tulajdonképpen nem mondhatnám, hogy a Az utóbbi idők legszerencsésebb embere díjat magaménak érzem. Többek között a mostanában történt rengeteg negatív dolognak, meg azért is, mert amihez mostanában nyúlok, abból sok nem marad.

Erre ma, teljesen fiatalosan, felkészülten (tényleg, felkészülten), kiöltözve, kinyalva bemegyek informatika-érettségire, szóbelizni egyet, kiválasztok egy borítékot, és vidáman nyitom ki, tudván, hogy mindent tudok. Aztán amikor megláttam, hogy Számábrázolás, rögtön leolvadt a mosoly a pofámról, még a tételszámot is elfelejtettem bemondani. Egyrészt sikerült belenyúlni egy olyanba, ami még az eredeti tételsorban sincs konkrétan ilyen formában benne, valamint a kidolgozott tételek közt sincsen. Igyekeztem az előadásmóddal kompenzálni a dolgot, hát nem tudom mi lesz.

Az igazán lol-fíl akkor jött amúgy, mikor az előttem lévő srác a perfériákkal szenvedett. Tulajdonképpen az összes kérdésre tudtam volna válaszolni (már ilyen mentőkérdéseket dobtak, hogy milyen csatlakozási lehetőségek vannak a laptopon (ami máskülönben ott volt), meg hogy ide mit dugna (a srác közölte, hogy monitort, a vizsgabiztos meg lesápadt kicsit), és majd megölt az ideg a padban, hogy ekkora szerencsétlenség hogy érhet. Az eztán következő srác az internetes adatvédelmet húzta, azt hiszem számomra ez sem lett volna nehéz. Mókás, hogy a srác meg matekbarát, és pont azt a tételt szerette volna kihúzni, amit én, és két boríték közül vacilált, míg a másikat választotta. Én meg azt, ami ott maradt.

Hát ezek vannak, csak hogy az élet ne legyen tök vidám. Azt hiszem valaki nem akarja, hogy én informatikus legyek. És nem kell jönni, hogy én basztam el, mert úgy érzem, hogy maximálisan mindent megtettem a sikeres vizsga érdekében.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.