Gelato

Jaj, apropó fagyi, elmesélek egy vicces történetet, ami akkor történt, mikor tavaly »Olaszországban voltam«. Szóval, majd én a nagymagyar elmegyek várostnézni, gondoltam. Bebotorkáltam egy tipikus olasz bárba, hogy én majd fagyizom. Rögtön meg is lepődtem, mert fagyispult, mint olyan sehol sem volt. Rámnézett a bajszos olasz kocsmáros, és nyomta nekem a vakert olaszul, majd miután közöltem, hogy turisztikó vagyok, rögvest rákérdezett, hogy dzselátó-e. Mondom az. A dzselátó ott volt a pultban, ilyen kis fedelek alatt, és közös nyelv hiányában végigmutogatta. Gondoltam eszem vagy három gombócnyi vaniliát. Második meglepetés: nincs gombóc. Van a kis papírdoboz, műanyag kanálkával, nagyjából 80 centért, van a tölcséres, 1 €-ért, és van az óriási, kábá 1,5 €-ért. Gondoltam majd eszek egy óriásit, elég lesz az. Hát hadd ne mondjam, hogy egy olyan hosszúkás lapáttal addig pakolta a tölcsért, míg tele nem lett, és még tovább. Nagyjából tíz-tizenöt percig szopogattam, és azon kívül hogy tényleg finom volt, még az adag sem volt kicsi. Bár az ára sem, de olasz viszonylatban ez nem sok.