Csillagok

Most őszintén, szokta valaki bámulni a csillagokat? Mármint, csak úgy kiülni egy nem túl hideg estén, és nézni felfelé, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy hú az anyja köcsögit, hátezek a világító izék rohadtul jól néznek ki? Nem vagyok hívő egyébként, de Dan Brown írta le legjobban az ekkor tapasztalható érzést, az »Angyalok és démonok«, mégpedig így:

Én azt kérdezem, hogy hisz-e Istenben. Amikor hanyatt fekszik a csillagos ég alatt, érzi-e az isteni jelenlétet? Érzi-e a zsigereiben, hogy Isten művét szemléli?

És ha hívő az ember, ha nem, erre nehézkes felelni. Mint ahogyan arra is, hogy miért vagyunk itt, miért oda születtünk, ahova és egyáltalán miért élünk?

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.