A hang

Megvolt a szépbeszéd verseny, második lettem, megyek a megyeire, vidám vagyok meg ilyenek. Érdekes, hogy mikor először mondták, gondoltam egy valakinek tetszik a hangom, nagy dolog. Azóta egyre több ember mondja, mint például ma a rendszergazda, akit elvileg senki sem szeret, aki elvileg senkit sem szeret, gonosz, mogorva és bunkó. Ehhez képest kezet fogott velem (amit ezen esetben egy emberi gesztusnak véltem) és gratulált az eddigi szerepléseimhez, hozzátéve, hogy nekem jövőm van. Eztán az informatika tanárommal beszélgettem, és közölte, hogy a programozáshoz is tehetségem van, mert látszik, hogy imádom. És tényleg, bele vagyok bolondulva a számítógépekbe. Imádom az összes nyelvet, rendszert, bitet és bájtot. Elvileg jövőre érettségi. Tényleg elgondolkodtam azon, hogy mi lesz belőlem. Mert ha a programozó álmom nem fut be, akkor mihez kezdek? Konkrétan semmi máshoz nem értek, csak a számítógépekhez. Vagy mégsem? Nagyon szívesen lennék példul bemondó, hírolvasó, riporter vagy színész. A számítógépeken kívül a másik hely ahol mindig jól éreztem magam, az a színpad volt. Szeretem ha a nézők figyelnek, ahogyan megvilágít a reflektor stb. Ezt mondjuk az érzi igazán át, aki már szerepelt.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.