Gesztenye

»Most nem a név.« Múltkor sétáltam a hidegben az Oktogon környékén, és kiszúrtam egy gesztenyeárust. Hideg, utca, gesztenye, rulez. Gondoltam veszek egy adagot. Beálltam a sorba, ketten voltak előttem, majd idővel még hárman álltak be mögém. Sorrakerülök, mondom az asszonyságnak, hogy egy adagot adjon nekem jól. Kezdi csinálni, már pirultak a szemek, amikor jött neki egy telefon, aztán teljesen komótosan leszedegette a gesztenyéket a platniról, és elkezdett összepakolni, majd olyan mellékesen, odavetve közölte, hogy a főnöke negyed óra múlva itt van, úgy hogy záróra, nem ad el több gesztenyét.

Namost, ha a másik három ember is csak egy adagot vesz, akkor az már mínusz négy adag gesztenye, mínusz 880 forint. Ebből szerintem durván négyszáz forint a profit. És azért annyira nem mehet jól a bolt, hogy ezt megengedhesse magának. Meg azért annyira az én gyomromnak sem megy jól, hogy csak úgy közöljem neki, mégse kapsz tápot. Arról nem is beszélve, hogy én konkrétan biztosan nem fogok legközelebb ott fogyasztani, mondjuk most sem sikerült, de ez más dolog, ráadásul vagyok olyan szemét, hogy ezt le is írom, és esetleg más sem vesz majd ott gesztenyét emiatt. Bár ezt meg kétlem.

Ennyit az üzletpolitikáról.