Még mindig eksön

Ma voltunk Gergővel a Belvárosban (ahol egy turista csaj lefotózott minket!), és szóba jött, hogy tényleg mennyire jó lenne egy »magyar akciófilm«. És a múltkoriakat kicsit továbbgondolva arra jutottunk, hogy erre nagy valószínűséggel igény is lenne. Persze tényleg roppant igényesen kivitelezve.

Én úgy csinálnám, hogy kapásból WGA-s írókat kérnék fel a sztori megalkotására. Az alapötletet odaadnám nekik, aztán egy dolgot kérnék: legyen irgalmatlanul pörgős, tele fordulattal, a vége meg roppantul drámai. Persze nem csak Budapest lenne a helyszín, hanem nagyobb városok is (Balaton-környék, Debrecen, Győr, Sopron stb.).

Aztán a szereplőket többségében amatőrök közül válogatnám, hogy új arcokat lássunk, ne csak a szokásos 30-40 jobb magyar színészt. Lenne sok-sok gyönyörű magyar lány, überkocka hekker, józsaru-rosszzsaru-butazsaru (esetleg mindhárom egyszerre), kínaiak, oroszok, németek, amcsik, angolok. A cél igazából nem a magyar emberek, sokkal inkább egy hihető magyar szituáció, magyar helyszíneken.

Amit még fontosnak tartok, hogy hollywoodi lenne a technológia, profi kameraállások, színek, fények, szélesvászon, és ami a legfontosabb: valódi helyszínek, semmi odavetítjük aztán csá. Zeneszerzőnek meg mondjuk Ennio Morricone, szerényen, de azért néhány magyar számot is belecsempésznék.

És akkor most minden (akció)filmkedvelő tegye a szívére a kezét, hunyja be a szemét, és képzelje el a kész terméket; amint egy autópályán, országúton és belvároson keresztül húzódó autós-motoros üldözés után (semmi kispálya: robbanó és dunába eső autókkal, IFA alá becsúszó motorossal, kirakatba beszálló Suzukissal, meg minden ami kell), a Váci utcán keresztül való lövöldözős-verekedős-gyalogos akciójelenet után, rémült turistákkal és magyarokkal, majd a földalattin és metrón keresztül zajló verekedés után megérkezve a Deák térre, ahol valaki mondjuk mindenképpen meghal. És csak ekkor jön a főcím, mert hogy még öt perc sem ment le a filmből (csak hogy érezhető legyen mennyire pörgősre gondolok). Az egész alatt überjó zenékkel. Namost erre mondja nekem valaki azt, hogy nem élvezné; nem fogom elhinni.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.