Azon gondolkodtam ma, úton hazafelé a 47-49-esen, hogy mennyire szívesen megnéznék egy igazi akciófilmet, egy parasztvakító, robbanásokkal, lövöldözésekkel, beszólásokkal és keményebbnél keményebb helyzetekkel teli, magyar akciófilmet. Magyar szereplőkkel, magyar történeti vonatkozással, magyar helyszíneken. Elképzeltem, amint egy eltévedt rakéta beleszalad a békésen döcögő Tátra villamosba; vagy a csuklós Ikarus hosszú farolás-tarolás, néhány gyalogos és utcai elem megmozgatása után kifarolna, és éppen egy centivel a Duna előtt állna meg, bele is csúszna talán; esetleg a berobbanó metróalagútban futó főhős, aki éppen túléli. De persze nem csak Budapesten, az ország többi szép városában is folyna az eksön. És ugye elmaradhatatlan lenne egy izgalmas autós-üldözős jelenet is, úton Tápiószecső felé az M3-as autópályán. Persze, ezt valószínűleg még az unokáim sem fogják megéri.
És ahogyan ebbe belegondoltam, valamilyen szinten azért irigykedni kezdtem az amcsikra, hiszen a saját épületeiket, helyszíneiket, intézményeiket láthatják vissza, szinte minden filmben.
