Megint hétfő

Kettőkor feküdtem, fél hatkor keltem, nyolcra Budapesten voltam (újfent baleset volt az M3-ason, kettő is), kéz zárthelyi az iskolában egy villamosságtanból és egy analízisből, ebéd otthon, sorozatnézés, szokásos kockulás a komputer előtt, majd mentünk McCafé-ba (egész korrekt hely, rengeteg ehető és iható finomság kapható; a profiterole-lal nagyon szemeztem, de aztán valami miatt mégse), utána egy darabig Hoffman Mónia koncertjét bámultuk a Jam Pub előtt (szintén remek hely, egyszer mindenképpen kipróbálom, bár ez a szingliparti baromság elég nagy idiótaságnak tűnik), legyalogoltunk-lemetróztunk a Deák Térig, vettük Pizzát a Hátban, amit elfogyasztottunk a Gödör környékén, figyelve az embereket és az éjjeli nyüzsgést. (Ismét egy negatív magyar pizzaélmény: úgy megörültem, mikor kérdezték, hogy vastag vagy vékony legyen-e a tészt, bólogattam, hogy utóbbi, és rendeltem egy natúr sonkásat, ehelyett kaptam egy szalámisat, vastag tésztával; persze egy dolgot utálok a pizzán: a szalámit, és mivel elvitelre vittük, sajnos későn vettem észre.)

Most néhány perc múlva háromnegyed tizenkettő, és én pedig szeretem a pörgést. Most viszont alvás.

Átlagos mit-csináltam-ma bejegyzésünket olvashatták. Steve Ballmer megdobálója pedig monnyonle, de erről majd holnap.