Mindig csak a képmutatás

Éppen winggel az élet nagy dolgairól beszélünk, és elkönyveltük, hogy az összes párkapcsolat az elején a legrosszabb.

Mert megy a képmutatás.

Mert ha neked a kedvenc színed a rózsaszín, de a csaj, akinél lapátolsz közli, hogy utálja, akkor lehet rábólintasz, hogy tényleg nem a legszebb szín. Vagy ha azt mondja, hogy utálja ha valaki káromkodik, és lehet, hogy te a magyar ábécé összes betűjéhez ötféle bazmeget tudsz, de egyet sem mondasz és még sorolhatnám a hasonló dolgokat, biztosan mindenkinek volt már ilyen.

Meg a sok bókolás, a mindig-a-legjobb-arcomat-mutatom, a sok tervezett kedvesség, a folyamatos virág- desszert és egyéb ajándékok vásárlása, hogy mindent te fizetsz, és sose szállsz vitába semmivel.

Aztán egy idő után elkezdődik az igazi kapcsolat, amikor már felesben fizetitek a kólát; amikor már elszórva, vagy csak Bálint-napra viszed a virágot; amikor már ha fáradt vagy, csak mosolyogva ránézel, és tudja; amikor már mersz előtte böfögni-fingani, és csak annyit mondani bocs; szóval olyankor van az, hogy már jártok, és komoly a kapcsolat.

Aztán meg persze vagy megtartja a drága szerelmes pár ezeket a jó és rossz szokásokat, vagy ráfogják, hogy már nem olyan mint az elején, és szakítanak. Persze, sosem olyan mint az elején, de hát jaj, akkor még szerelmesek voltunk. Szerelem, mi?

És igazából akárhogyan küzdesz ellene, az első két lépcsőt nem tudod kihagyni. Hiába akarod magad adni, úgyis úgy formálod kicsit a dolgokat, hogy a másik csak azt mondja, jaj te is?!.

Aztán a végén vagy sikerül a dolog, vagy megy a süllyesztőbe. Kérdés, hogy mi számít sikeresnek.

Nem vagyok szerelmes, nem szakítottam, nem jöttem össze senkivel, nem erőszakoltak meg, nem vagyok lelkibánatos, és minden erre irányuló hozzászólást szempillarebbenés nélkül törölni fogok.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.