Skins második évadfinálé

Semmi szpojler, lehet olvasni bátran, ha.

Megnéztem a »Skins« második évadfináléját (is). Hát, ez a sorozat mindent vitt nálam idén, pedig van »néhány esélyes«, de igazából ennyi érzelmet-nevetést-bólogatást semmi más nem hozott ki belőlem. Még mindig ajánlom mindenkinek, sorozatot egyébként nem néző emberkéknek is, mert az egész valami hihetetlenül , nem tudom egyszerűen úgy szavakba önteni, hogy hűen adja vissza azt az érzést, amikor nézi az ember.

Ez volt az első rész, amikor nem bírtam ki: sírtam. Sokszor a nevetéstől, sokszor nem. Utoljára a »Prson Break egyik részének végén sírtam« istenigazából. Igen, biztosan puhány vagyok és azért sírok, de mindenkinek aki így gondolja, ajánlom, hogy nézze végig ezt a 19 részt, aztán ha nem fog egyszer sem sírni, vagy legalábbis picit elgondolkodni, akkor másszon fel egy hídra, aztán ugorjon le onnan. Azt mondtam pont smv-nek is, hogy akinek a Skins nem tetszik, az hazudik.

Ezt a két nevet pedig valahová vastag filctollal fel fogom írni: Bryan Elsley és Jamie Brittain. Persze lehetne még sok-sok más nevet is, de ők a tulajdonképpeni főkolomposok.

Ez lehet szpojleres: azt mondjuk sajnálom, hogy a harmadik évad kissé más irányba halad majd.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.