Nem mondanék le

Múltkor olvastam valahol az egyszerű kérdést: lemondanék-e az internetről? A válaszom természetesen nem.

Nem azért, mert akkora nörd vagyok (az vagyok egyébként) vagy mert elképzelhetetlennek tartom internet nélkül a világot (annak tartom egyébként). Tudnék más elfoglaltságot találni az internetezés helyett (tényleg tudnék), és tisztában vagyok azzal is, hogy mondjuk tíz évvel ezelőtt is volt világ (tényleg tisztában vagyok), mikor még nem volt ennyire népszerű az éter.

Egyszerűen arról van szó, hogy 2009ben már annyira hozzám nőtt ez a szolgáltatás, hogy ha nem is lehetetlen, de sokkal nehezebb lenne nélküle bármelyik nap. Idén tizenegy éve, hogy internetezem. Gyakorlatilag a szórakozásom 90%-át ez teszi ki, vagy nagyban hozzájárul ahhoz. Interneten keresztül szerzem be a kedvenc filmeket, sorozatokat és zenéket; itt foglalok mozijegyet, itt nézem meg hogy melyik színházban mit és mikor játszanak; a szórakozóhelyek weboldalát mindig megnézem, vagy ha esetleg találok akkor kritikákba is beleolvasok; itt figyelem a híreket, itt tudakozódom a nagyvilág eseményeiről, ha úgy tetszik; egyre több ügyet (bankszámla, iskolai dolgok, védelmi pénzek stb.) is itt intézek; ha megyek valahová előtte megnézem térképeken vagy útvonaltervezőkben hogy mire számíthatok; a vásárlások nagyrészét is itt intézem, ha csak olyan tekintetben is, hogy mindenképpen megnézem van-e éppen raktáron az adott termékből, és hasonló, manapság szerencsére már mindennapi dolgok, amik tizenegy éve nagyon nem így voltak.

És ami a legfontosabb, még mindig: olyan emberekkel tarthatom a kapcsolatot, akikkel telefonon egy vagyon lenne, a személyes találkozásról nem is beszélve. Külföldön élő rokonok, Magyarország másik végében élő barátok vagy csak azok, akikkel egyébként is mindennap találkozom.

Az internet olyan most, mint ötven éve a tévé és a telefon együttvéve. Csak még azoknál is jobb.

Persze semmi újdonságot nem írtam le, a lényeg a lényeg: én semmi pénzért nem mondanék le az internetről. Majd talán hatvan év múlva elvonulok vidékre egy tó mellé olvasni meg birkákat őrizni, addig viszont marad a vévévé.