Véletlenek

Fiatal vagyok, így kevés tapasztalatot tudhatok igazán magaménak, bár húszéves létemre (sajnos) a kelleténél talán kicsit többet, de mégsem mondhatom azt, hogy bölcs vagyok vagy hogy bizonyos szituációkban tudok bölcsen és éretten gondolkodni, még ha ezt is hiszem.

A kevés ilyen jellegű tapasztalat között viszont ilyen az egyik, amit már nagyon korán megtanultam és mindvégig igaznak bizonyult. Ez pedig nem más, mint a véletlen.

Mindent, még a legapróbb dolgokat is a véletlenek irányítanak. Lehet persze azt mondani, hogy nem létezik véletlen, de a dolog ezen része egyáltalán nem releváns. Vannak a véletlenek, oké, aki szeretné higgye hogy valami felsőbb erő alakítja őket, aki pedig nem hisz a nagy számok törvényében az higgye hogy a véletlen véletlenül történik, mindenféle külső befolyás nélkül.

Események, apró események láncolta vezet újabb eseményekhez, melyek máshogy alakítanak megint más eseményeket. És ha ezek közül a legkisebb is egy picikét megváltozik, minden máshogy alakul. Ezt talán a legjobban a »Benjamin Button különös életében« mutatták be, ezért is szeretem annyira azt a filmet.

Ha korábban veszel észre egy SMS-t, ha nem késed le a vonatot, ha nem felejtesz otthon valamit és hasonló dolgok. Vagy például én sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lett volna ha felvesznek BMF-re. Más embereket neveznék most a barátomnak (vagy talán senkit) és az egész életem teljesen máshogy alakult volna.

Vagy például tegnap este. Ha nem vagyok náthás, talán maradunk hajnalig a buliban, hazaérek mondjuk fél négyre és még most is vígan (taknyosan) alszom az ágyamban. De náthás voltam, így korábban jöttünk el, és a villamosmegállóban Peti barátom kiszúrta, ahogy tőlünk néhány méterre összeesik egy idősebb, egyébként különösen jól szituált úriember. Mint kiderült kicsit felöntött a garatra, állítása szerint ez ritkán fordul elő, ami nagyjából igaz is lehetett. Felkísértük a lakásáig, ahol miután sikeresen rosszul írta be a riasztó kódját, végül nyugovóra tudott térni. Persze a kétezer forintot amit akart adni, nem fogadtuk el. End of story, semmi különös, és más is biztosan ugyanígy csinálta volna, nem magunkat akarom ezzel fényezni.

De ha a korábbi események közül bármelyik akár csak egy hajszálnyit is máshogy történik, az este végkimenetelét teljes mértékben változtatná. Káoszelmélet, vagy nevezd aminek akarod. Ki tudja, hogy ha más talál rá arra az emberre, akkor felkíséri vagy csak (jobb esetben) elveszi az összes pénzét meg a lakáskulcsát. Vagy ezerféle más dolog.

Mindig a véletlenek azok, amik befolyásolják az apró eseményeket, amik végül kihatnak egy napra vagy egy egész életre. Nem újdonság, nekem sem az, egyszerűen meg kell tapasztalni, mindenkinek a saját bőrén, hogy érezze mennyire nagy igazság ez.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.