Halálos iram

Hát nem igazán tudom. Kicsit az egésznek már megtekintés előtt volt egy na, lehúzzuk még egyszer a bőrt a autókkal és nőkkel tömött versenyzős filmünkről szaga. Pedig már szegény amúgy is csontos volt. Emlékszem, az első részre azt mondtam, hogy hát szódával elmegy; nem volt rossz, de nem az én világom. A másodikról már csak olyan emlékeim vannak, hogy sokat röhögtem rajta, de nem a poénokon, hanem a hihetetlen hülyeségeken. Volt valami harmadik is ahol Tokióban tököltek, de az nekem (sajnos-szerencsére) kimaradt, erre meg a többiek vittek be, pedig azt hittem békés negyven-ötven évem lesz anélkül is, ha megnézem. Jól gondoltam.

Igazából három dolog nem tetszett. Elég gyenge a sztori. Az alapötlet persze jó, de magának a fő eseménynek, a konfliktusnak a megtörténte szerintem teljesen összecsapott volt, lehetett volna ezt másként is csinálni, akkor talán jobban átérzi az ember. A végére már jobb volt, de a történet kimenetele és befejezése nem klisés volt, hanem maga a klisé. Félek lesz ötödik rész is.

Aztán volt még egy olyan bajom, hogy nagyon-nagyon a célközönségnek szólt. Úgy értem mármint, hogy ez persze konkrétan a célközönségnek biztosan jó, de engem valahogy nem hoz lázba ha elmegy a kamera öt szépen megcsinált autó meg harminc szépen megcsinált mexikói luxusluvnya mellett, akik persze bikiniben ugrabugrálnak a kipufogógázban. Tudom, hogy én vagyok a hülye, de nekem alapjáraton ez kevés ahhoz, hogy azt mondjam váó.

Végül pedig ami legjobban szúrta a szememet, hogy túlságosan hihetetlen volt. Persze, ha beül az ember egy olyan filmre mint az »Alkonyat«, akkor tudja hogy mire számít, viszont ez elvileg egy akciófilm: autókkal, nőkkel, lövöldözéssel meg eksönnel. Ez mind-mind meg is volt, de olyan dolgok szúrták két szemgolyómat erősen, hogy:

• mindenkinek sikerül a leglehetetlenebb helyzetekben is centire pontosan kifarolni legalább százhúsz kilométeres óránkénti sebességből, de tényleg centire pontosan;
• szintén ekkora sebességből hirtelen rükvercbe átkapcsolva az autó nem hezitál, sőt, még gyorsabb is mint előremenetben;
• fél órája mennek a poros-koszos környezetben, de ahogy rávetődik valami fény az autó szélvédőjére, még egy porszem sem csillan meg rajta;
• amikor Vin Diesel az egyik kigyúrt csávónak lekever kettőt, eltörik kapásból négy bordája, pedig csak az arcát ütöttem, de amikor főhősünkkel rendezi át a befőttespolcot, az ő arcán nézi meg hogy törésálló-e a befőttesüveg (nem az), ötször-hatszor orrba veri, és ugye Vin Dieselnek azért van egy bizonyos ökölmérete, de hogy ez sem legyen elég, még kábé kitöri a gerincét is a mi főhősünknek, akkor annak csak egy vérpötty jelenik meg az orrán, amit egy laza kézmozdulattal persze nyomtalanul eltüntet.

Ezek csak a látványosabb dolgok. És tudom hogy régebben az összes akciófilmre ez volt a jellemző, de hülyeség azt állítani hogy ez manapság is így van, mert azért sokkal inkább van vér most, mint korábban. Úgy tudnám fogalmazni, hogy ha egytől tízig mérjük a hihetetlenség fokozatát, és mondjuk tizenkettőig még megemészti az ember, akkor ez egy erős tizenötös volt. Vagyis nekem túl hihetetlen, már-már mese habbal.

Nem leszólni meg leszarozni akarom ezzel, mert annak akit a film világa vonz, és tud mellőzni olyan olgokat mint amiket fentebb írtam, még akár tetszhetett is. És azért voltak jó jelenetek valamint jó zenék, de mondanom sem kell hogy az egész számomra Vin Diesel miatt ért egyáltalán valamit.

{{3csillag|}}