Celibátus

Van ez a mostani idióta divat, ami sajnos már fogalommá, stílussá, akármivé nőtte ki magát. A celebekre, celebségre gondolok.

Régen ugye voltak a sztárok. Én azt se szerettem nagyon, mert oké, legyenek hazai berkekben is sztárok, de akkor használjuk már rendesen. Hogy példát mondjak, Rudolf Péter Magyarországon sztárnak számít, mert letett valamit az asztalra, mert sokan kedvelik de mégtöbben ismerik. És nem meztelenkedéssel vagy a korával megegyező intelligencia hányadosával szerezte a népszerűségét. Hanem a tudásával. Ellenben egy Győzikét azért ne nevezzünk sztárnak, mert oké: sokan ismerik, sokan kedvelik és így tovább, de azért érezzük a különbséget. (Nem a bőrszínbeli különbségre gondolok, persze, bár gondolhatnék akár arra is.)

Erre persze sokan rájöttek már, és így született a gyönyörű celeb szó.

És még ha megmaradt volna csak egy szónak, oké. De ez tényleg egy fogalom lett, teljes ipar épül köré, és nem egy kissé lealacsonyító, hanem már-már egy a sztárnál jobban fényező szóként használatos.

Pedig a celebek többségét nem hogy fényezni és mutogatni, hanem minél messzebbre kellene vinni a nyilvános szerepléstől.

De ez nem elég, most kitalálta valami okos, hogy az új kvíz-, show- és játékműsorokban szerepeljenek civilek helyett a hírességek, mert az olyan vicces! Ezzel nincs is baj, amíg jól összeválogatott sztárokból álló csapatok vannak játékonként, addig még vicces is lehet adott esetben, de az a probléma, hogy amikor elfogynak a jobb emberek, nem azt mondják hogy vége, hanem előveszik ezeket a celebivadékokat, és etetik vele a népet. Kiváló példa a halvacsora-csata műsorok, amik eleinte kiválóak voltak, a végére meg maradt a selejt. Vagy például így lehet az is, hogy az egyébként vicces japán eredetű játékot, az emberi tetriszt átvettük, Kalandra FAL! címmel, és persze hírességekkel. Először húzónevekkel, a végén meg majd győzikékkel.

Nem tudom ki és mikor fog végre rájönni, hogy egy saccperkábé tízmillió fős ország nem tud és nem is akar ennyi naplopót eltartani.