Nedves tájak

Az alábbi metróskönyv (def.: metróskönyv (egybe) az olyan írott és nyomtatott jellegű szemét, melyet csak rikító borítóval, perverz címmel és a metróaluljárókban reklámozva lehet eladni) a mostani kedvencem, ma láttam a Deák téren:

Nedves tájak

Nedves tájak ha-ha-ha, annyira jót röhögtem rajta, tényleg! Milyen vicces, egyedi és szerény cím egy könyvnek. Persze meg sem lep hogy nő írta. (Bocs.)

De tényleg, nedves tájak? Legalább egy kettévágott füge lenne a borítón, az még félreérthetőbb. Kicsit a régi Crepto reklám jut róla eszembe, amikor körtéket és almákat úgy mutattak, mintha fenekek lennének.

Kevés ember olvas, nagyon kevés. És annak a kevésnek nagyon nagy része olvas ilyen szennyeket. Lehet persze hogy beletrafáltam és pont a Világ Egyik Legjobb Könyvéről van szó, de valahogy kétlem. Nem arról van szó, hogy prűd vagyok, mert ha valaki, akkor én bőven nem, de most tényleg csak akkor lehet bestseller egy könyv, ha minden szexuális tabura fittyet hányva írják?

Arról már nem is beszélek, hogy a jobb könyvek meg négy-ötezer forintba kerülnek, és a többségüknek olyan rettenetes kötése-ragasztása van, hogy öröm nézni.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.