True Blood

Vicces, hogy mostanában az »Alkonyat« tinikislányos sikerein felbuzdulva mindenki vámpír-regényeket ír. Kapásból a metróban és egyéb helyeken nyolc-tíz vérszívással kapcsolatos kötetcímet tudnék felsorolni.

Alkonyat után belédkóstol – így hirdetik a True Blood című sorozat alapjául szolgáló könyvet, amit ugyan nem olvastam, de kisebb unszolásra (hehe) a sorozat első részét megnéztem.

True Blood

Az első rész után olyan volt kicsit a véleményem, ami amilyen a »Moonlight« első része után: nem a szokásos vámpír-beállításról van szó, ami nagyon-nagyon sokat lendít a fílingen. Furcsa továbbá, hogy nem sok a vér, pedig a műfaj valahogy megkövetelné. Persze a vér még így is középpontban van, csak másként. A japánok ugyanis kifejlesztettek egy szintetikus vért, amit emberáldozat nélkül lehet előállítani, így a vámpírok felfedték kilétüket, és emberek nyaka helyett a TRUE BLOOD feliratú palackok nyakát szopogatják. A dolog mégsem ilyen egyszerű, mert a vérük például kábítószernek számít, amennyiben halandók fogyasztják.

Az első rész alapján mindenképpen kíváncsi vagyok a többire, ráadásul mindenki akit ismerek és nézi, dicséri a folytatást is.

{{4csillag|(Egyelőre, aztán a végén persze meglátjuk.)}}

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.