Daráló malfunction

Mindenek előtt, related bejegyzések, megjelenés szerint időrendi sorrendben:

• »Daráló a mefiblogon«
• »Faeces a mefiblogon«

A bejegyzés tehát hasonló témakörökben mozog, a gyengébb idegzetű, vagyis jobban mondva székelés nemes témáját kevésbé kedvelő olvasókat kérjük most lapozzanak tovább.

Ma megtörtént az, ami egy darálós vécével rendelkező ember életében gyakran megtörténik. Hiba a rendszerben. Persze nem arra kell gondolni, hogy az ember két szudoku kitöltése között áldozatául esik a késeknek vagy mondjuk behúzza egy belógó testrészét netalántál lefullad a daráló félúton, belekergetve az ember a kellemetlen szituációba, hogy a vízvezeték-szerelőnek meg kell mutatni a végterméket, ami elakadt a cuccban. Ezek súlyos problémák, ma csak egy átlagos, de nem túl gyakori daráló-jelenség ütötte fel fejét.

A daráló működési elve ugyanis a következő: a nagyon vékony (mosogatónak és egyéb lefolyónak szánt) csövek nem bírnák el a nagyobb termékeket. Ezért konyhamalacszerűen összezúzza, leturmixolja, darálja a medvemacit, ám mielőtt ezeket a lehúzás előtt elvégezné, a legfontosabb: LEZÁRJA a porcelán alsó-hátsó részét, nehogy véletlenül beékelődjön egy kelletlen darabocska valahová. Amikor a víz egy megfelelő nyomással hat az ajtóra (kb. a kagyló feléig kell legyen vízzel) akkor kinyitja, és elindítja a folyamat.

Ekkor szokott megesni a jelenség, amiről beszélni szeretnék. Kicsit megrázó. Szóval, egy könnyebb darab mackó megeshet, hogy nem esik bele a vákuum hatóerejébe, és szépen lazán visszaúszik a víz tetejére, majd mikor a vízszint normálisra süllyed, az ajtó lezárul, a darálás megszűnik, ott marad. Ekkor sokat kétségbeesve gyorsan megint lehúzzák (jobb esetben, mert van hogy nem veszik észre, újabb kellemetlen szituációkat generálva ezzel, ó jaj!), ám ez nem jó, mert ismét sok víz, könnyű kaki, víz teteje, víz le, kaki fel és végül csak a vizet pazaroltuk, pedig ugye kevés van belőle meg drága is. A helyes teendő az, hogy megvárjuk míg könnyed mozdulatokkal a porcelán aljáig süllyed az elveszett csomag, megállapodik, megvárjuk míg feltöltődik a tartály, és hirtelen rázúdítjuk az egész adag vizet. Ekkor ugyanis nekicsapódik az ajtónak, az hamarosan kinyílik és a vákuum rögtön, úgy értem azonnal magával ragadja. Eredmény: tiszta és foltmentes ragyogás. (Egy kis utóigazítás kefével persze szükséges lehet, de ez helyzetenként változó.)

E hosszú bevezető igazából valóban egy alkotói folyamat közben jött rám, és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy operációs rendszer vezérelné a darálót. Bemutatom képekben:

Ilyen lenne ha iPhone lenne a darálóhoz kapcsolva:

Amennyiben unix alapon menne a dolog, ezt látnánk a kijelzőn:

És pesze az örök klasszikus, a kék képernyő:

A daráló üzemeltetése felelősségteljes feladat. (A szarról írni pedig tudni kell, na.)