Vijen

Voltunk szombaton Bécsben, az esemény képi összefoglalója emerre:


A további bécsi képek erre.


Tömören és röviden: Bécs klassz hely. Mint turista most voltam először, általában csak átutaztunk Ausztrián (illetve egyszer vásároltunk valami kis vidéki közértben, de azt hiszem ez nem számít igazán). Rendkívül szép hely, sok mindenben hasonlít Budapestre, de sajnos inkább csak a közös kulturális múlt az, amin ez meglátszik, ugyanis sokkal tisztább, vidámabb és szervezettebb az egész város.

Megnéztük a Szépművészeti Múzeumot; azon túl hogy a kiállítások jók voltak, az épület rendkívül impozáns, a termek igényesen vannak elrendezve, jók a fények és lehet fényképezni mindenféle külön fotósjegy vásárlása nélkül. (Van néhány terem, ahol nem, vakuzni az egész épület területén tilos.) Láttunk még két Hunderwasser-házat is, majd sétálgattunk a Márjahilferstrásszén.

Ami vicces volt, hogy az első paraszt, aki telefonon zenét hallgatott meg fütyörészett, nem meglepő módon magyar volt. Amin viszont meglepődtem, hogy előbb hall az ember magyar beszédet, mint németet például ahogyan sétálgat a a híres Mariahilfer Straße-én.

Az viszont hülyeség, hogy túlontúl olcsó lenne. Az outletek biztosan, de hogy a bevásárlóutcákban semmit nem lehet olcsóbban megkapni, az biztos. Vagy amennyivel olcsóbb, az nagyjából az utazás költsége.

Továbbá nagyon tetszettek a pékségek. Mindenféle finom, krémes, nagy és ízletes, sós és édes nyalánkság kapható, gyakorlatilag minden második sarkon. Kolbászt akartunk enni, de éhesek voltunk, így a végén döner kebapot ettünk, pirított pitában, juhtúróval. Három euró volt, de a végére már majdnem sírtunk, akkora adag volt, pedig nem a norbiápdét étkezési szokásokat követjük.

Kipróbáltuk a metrót is, három megállót mentünk az U3 jelzésű vonalon, ami itt nagyon tetszett, hogy például minden állomáson van mosdó, ötven centért lehet igénybe venni, a vécésnénik pedig rendkívül szigorúak, az ember még ki sem lép a fülkéből, már ugranak ellenőrizni hogy nem lett-e szétgányolva. A jegyeket automatából lehet megvenni, rendkívül sok tábla van ahonnan információt lehet szerezni természetesen angolul is. Szóval az egész rendszer áttekinthető, olyannak aki először utazik, nem okoz nagy nehézséget megérteni hogy fog eljutni A-ból B–pontba.

Összességében tényleg nagyon tetszett, eddig nem gondoltam még csak lehetőségként sem német nyelvterületen való letelepedésre, de Bécsen hazafelé jövet a buszon komolyan elgondolkodtam.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.