Starbucks

Mikor voltunk »Bécsben« beültünk a Starbucksba. Én nagyon kíváncsi voltam már rá, rengetegen dicsérték, és egyszer ittam is Starbucksos finomságot, de be még sosem ültem. Egy szó, amit Zsukov használt előszeretettel: overrated.

Tisztában vagyok vele, hogy a Starbucks, akárcsak a »Coffee Heaven« vagy mondjuk a Coffeeshop Company nem feltétlenül a romantikus beülünk-egy-kávéra-és-beszélgetünk típusú hely, ettől függetlenül mégis csalódott voltam kissé.

Ez lehet hogy a bécsi üzlet hibája volt, de engem roppantmód feszélyezett, hogy a bögréket árusító polc, a fizető és az átadó pult egy helyen voltak. Mindezzel nem lenne baj, ha öt-hat ember állna a sorban, de itt tíz-húsz ember áll, és akkor még pang a forgalom. Ráadásul mikor megkapod a tűzforró kávét, végig kell bumliznod a tömegen, egyfajta ügyességi akadálypályaként, hogy ne borítsd ki a cuccokat.

A kávé nagyon finom volt, a sütemény is, de a közepes kávé és vaníliás fánkért elkért (akkor 1 890 forintnak megfelelő) 7 eurót kicsit drágállottam és maga a kávézó sem volt az nagyon hangulatos kialakítású hely, ahová szívesen beül az ember. Inkább a vegyél-egyéligyál-húzzál politika érződött, és nyilván ez a Starbucks politikája, de mint ahogy az elején mondtam, más cégeké is ez, mégis jobban csinálják.

2008-ban bejelentették, hogy itthon is nyílik végre egy üzlet. Elvileg idén kellett volna nyitnia (nem hiszem, hogy decemberig ez még megtörténne) és egyelőre semmit nem tudni róla, viszont Tomi barátom pont a minap mesélte, hogy látott egy újságban álláshirdetéseket, ahol a magyarországi új Starbucks egységbe keresnek dolgozókat.

Maga a hely annyira nem jött be, a termékek viszont maximálisan. Meglátjuk itthon milyen lesz.