Volt egy karácsonyfadíszunk, maga a csúcs. A karácsony számomra legjelentősebb pillanata mindig annak fel- és leszerelése volt. A tizennyolcadik születésnapom óta mindig én raktam fel. A darab egyébként 33 éves volt, anyukám az első karácsony alkalmával vette, mikor nővérem már megszületett. Egy 33 éves üvegdarab került minden évben elő egy doboz rejtekéből, hogy egy hónapig büszkén csillogjon kopottas fényében a fenyő (mindig ezüstfenyő) tetején. Én nyáron voltam 21 éves, furcsa érzés azért ilyen tárgyakat fogdosni.
Anyum pont tegnap mondta, hogy le kellene már cserélni, én meg akartam is neki mondani hogy szó sem lehet róla, hihetetlenül fontos darab ez számomra, én komolyan azt gondoltam, hogy a gyerekeimnek adom egyszer majd át, hogy rakják fel a fenyőfára. Egészen ma délelőttig.
A klasszikus fenyőfacsúcsról van szó egyébként, a közepén volt egy kacsa is, de az a harmadik karácsonya alkalmával kitörött belőle.
Ma délelőtt felborult a fa egy szerencsétlen baleset során (nem, nem én voltam) és még szerencsétlenebbül a csúcs pont a dohányzóasztal sarkát találta el, mintegy ezer apró darabra törve ezáltal. Komolyan mondom, mikor felhívott anyum telefonon, hogy elmondja, utoljára ennyire bánatos magam sem tudom mikor voltam. Rettenetesen sokat jelentett nekem az a dísz, és hihetetlenül sajnálom, hogy eltörött.
Valamint egy másik dolog jutott ezzel kapcsolatban az eszembe. Emlékszem régen mikor még együtt volt a család, két nővérem, nagyszülők és így tovább, akkor 24-e tényleg ünnep volt. Egyrészt gyerek voltam és nem láttam a folyamat mögé, hogy valójában mennyi szenvedés árán lesz sokszor tényleg szép az ünnep, másrészt szerettem hogy akkor mindenki hazajött, voltunk hatan-heten-nyolcan, leültünk az asztal köré, beszélgettünk, ajándékozgattunk, röhögtünk, másnap reggel döglöttünk a nappaliban szintén beszélgetve, nézegettük a gyönyörű karácsonyfát (rajta a csúccsal!) és hasonlók.
Mostanra már csak hárman karácsonyozunk, a rokonság egy része ilyen, másik része olyan okokból nem tud eljönni. Valahol ez az élet rendje, hogy a gyerekek és az idősek így vagy úgy de otthagyják a családot, ettől függetlenül mégis hiányzik kicsit a nagycsaládi hangulat, bár utóbbi olyan istenigazából nálunk sosem volt meg.
Ma erre mégis azt látom, hogy az emberek nagy része csak húzza a száját, hogy jönnek a rokonok vagy menni kell a rokonokhoz. És nem csak karácsonykor. Vagy azt látom, hogy mennyien gyűlölik a saját testvérüket és még ha nem is gondolják ezt komolyan, mégis így beszélnek és alkotnak véleményt folyamatosan.
És ha tehetném, akkor mindenkinek elmesélném azokat a dolgokat, amiken én keresztülmentem, és azt a gondolatot mely a két dolognak közös konklúziója, és amivel ezeket a sorokat le is zárnám: igyekezzünk megbecsülni azt, amink van, legyen szó testvérekről, nagyszülőkről, barátokról vagy csak egy párezer forintos fenyőfadaszíről.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
sylverdevil
2009. december 25. — 21:40:00
hasonló díszünk nekünk is van, szerencsére egyben, bár nem övezi ilyen ámulat
az utolsó két bekezdéshez pedig annyit, hogy idén először nem ült össze a “nagy” család (ami amúgy is kicsi) és kényelmetlen, felesleges beszélgetések, homlokegyenest más mentalitás ide vagy oda, valahol szar.
Tsipet
2009. december 25. — 22:31:44
Csak nálunk divat a karácsonyfát kikötni damillal 3 irányból?
Igaz ez azt hiszem csak azóta van, mióta tesómra rádőlt a fa.
Lev
2009. december 25. — 22:47:06
[re=6058279]Tsipet[/re]: Nálunk is úgy csinálták mindig, amíg kicsik voltunk, aztán meg amikor már nagyobbak is, de akkor a kutya miatt, mert lerángatta a szaloncukorral együtt a fát is 😀
Dávid
2009. december 25. — 22:58:46
Sziasztok!
Nálunk ez szerencsére még mindig működik, mert az unokatestvéremék nagyon közel laknak, így pl. most is volt egy szűkcsaládi ünneplés, majd átjöttek a nagymamám és az unokatesómék, így voltunk 9-en, ennek nagyon örültem 🙂
Én kicsit csodállak Mefi, mert én vagy nem tudom, vagy csak eddig ne tettem meg, hogy ennyire ragaszkodjak egy tárgyhoz, vagy valami máshoz. Ez kicsit szar érzés is, hogy semmihez sem tudok ragaszkodni (ember sem halt meg még úgy igazából, hogy úgy különösebben zavart volna).
Aztán félek is, milyen lesz megtapasztalni…
Nekünk leírod / tad, hogy miken mentél keresztül? Ha igen, akkor visszaolvasom, csak ezért kérdeztem… 🙂
ZsuKov
2009. december 25. — 23:22:49
[re=6058281]Dávid[/re]: nyugi már
Dávid
2009. december 25. — 23:47:05
Ha valami fájdalmas pontra tapintottam, akkor bocs, új vagyok, nem tudok még semmit 🙁
Popsi
2009. december 26. — 04:27:33
[re=6058284]Dávid[/re]: Majd ha idősebb leszel és felnősz a tizenévesek világából bizonyára neked is lesz valamid amihez kötődni fogsz vagy inkább tudsz… Vajmi kevés tapasztalatod van, hogy jelen kérdésben állást tudj foglalni majd ha még 5-10 karácsonyon túl leszel és az első csalódásokon na majd akkor szólj, írj addig ne erőltesd főleg ilyen haláli példákat semmiképp se említs…
SirWale
2009. december 26. — 07:38:04
[re=6058285]Popsi[/re]: nana.. közel egy évig még én is tizenéves leszek. =Đ
imoGen
2009. december 26. — 09:26:55
A Karacsonyfa diszt nekem tavaly bontaskor sikerult szettornom, nem emlekszem mar hogyan, azt hiszem, hogy csak szimplan kicsuszott a kezembol… Ha nem is 33 eves de 20 eves multja – ha kicsivel nem tobb – mar annak is lehetett… Szerintem nagyon is emberi kotodni targyakhoz, emlekekhez, szemelyekhez…
Altalaban ami/aki van, azt (szinte) mindenki termeszetesnek veszi, igy nem is tudja talan annyira megbecsulni. Ez is tipikus emberi tulajdonsag… Szerintem a boldogtalansag legfobb forrasa nagyon sok esetben szimplan csak az, hogy nem tudjuk ertekelni a rendelkezesunkre allot, persze, amikor mar elveszitettuk, akkor teljesen mashogy probalunk visszanezni ra…
Zs
2009. december 26. — 09:29:32
Nálunk is ez a helyzet. Anno 16-18-an is voltunk (!!!!) most meg jó, ha 5-en összejövünk. Mindenki felnőtt és a karácsony felnőtt fejjek már nem ugyan az 🙁
Kokan
2009. december 26. — 09:42:49
Valamilyen szinten ezért jók ezek a műanyag díszek, amíg csak a régi törékeny darabok voltak én mindig féltem segíteni, nehogy eltörjek egyet :$
A nagycsaládos összejövetelek szerintem nagyon jók, mi ilyenkor 15-17-en összejövünk. Ilyenkor karácsonykor legalább kétszer, és azért szeretem külön a karácsonyt, mert ilyenkor mindenki hazajön a koliból is.
Mefi
2009. december 26. — 13:45:37
[re=6058278] sylverdevil[/re]: ugye? Olyan ez kicsit mint az autórádió – akkor érzed hiányát leginkább, ha nincs.
[re=6058279]Tsipet[/re]: mi is ki szoktuk egyébként, idén azért nem lett mert valahogy pont jól állt a tartóban, még faragni sem kellett.
[re=6058280]Lev[/re]: nálunk ezért a 3 (három!) macska egyszerre felelős. 😀
[re=6058281]Dávid[/re]: nem írtam még le, és nem is igazán hiszem, hogy fogom. 🙂
[re=6058285]Popsi[/re]: most amúgy komolyan, ha tök normális véleményt írsz, akkor mért nem lehet megadni hogy ki vagy igazából? Működő e-mail-cím például elég, nem kell TAJ-kártya-szám. Csak érdekelne, hátha egyszer már választ kapok erre a kérdésre, egy ismeretlen információval kevesebbet viszek magammal a sírba, érted. Gáznak tartod? Vagy félsz hogy rádküldök ötven kopasz embert mert csúnyát mondtál rám? Nem, szpemmelni nem fogok, meg nem rakom fel egy poreszlistára sem a mélcímed, pusztán a kíváncsiság, hogy mi visz rá valakit, hogy kamu adatokkal írjon.
[re=6058287]imoGen[/re]: jól mondod. Másik dolog meg, hogy a személyekhez való kötődés sokszor tárgyakat, a tárgyakhoz való kötődés meg emlékeket indít be, és így jár körbe az egész.
[re=6058288]Zs[/re]: mi hárman ülünk az asztalnál. 🙂
[re=6058289]Kokan[/re]: a műanyag nem hülyeség, igen, bár nem tudom hogy 33 éve volt-e. 🙂
Dávid
2009. december 26. — 14:23:03
Na jól, van, akkor befogom. Kíváncsi leszek, mikor nem kapom majd meg, hogy ‘kuss van a gyereknek’. Ha jól emlékszem, 5 éve úgy gondoltam, hogy azért mostanra már beszélgethetek olyan dolgokról is, amik jobban érdekelnek, most meg azt gondolom, hogy ennek olyan 3 éven belül vmikor be kéne jönnie.
Lehet, hogy sokmindent még nem éltem át, de azért nem is burokban éltem, és nem tegnapelőtt hagytam ott a legózást sem.
Marci
2009. december 26. — 18:02:36
[re=6058296]Dávid[/re]: Ez esetben AD1, cseréld le az avatarod; AD2, ne írj sziasztokot a kommented elejére; AD3, próbálj meg nem úgy írni, mint egy gyerek.
Dávid
2009. december 26. — 18:37:16
Nem azt mondtam, hogy le szeretném tagadni a koromat, hanem, hogy mindezzel együtt is komolyan vehetnétek. A 2-es pontra pedig no comment.
axaard
2009. december 26. — 19:26:14
[re=6058298]Marci[/re]: komolyan az vele a probléma, hogy “Sziasztok!\n”-el kezdte a kommentet? Csak szerintem baromság ez alapján megítélni valakit?
Egyébként érdekes dolog a karácsony. Nekem még a családi összejövetel megvan, de lehet azért, mert nálunk is én vagyok a legidősebb gyermek (16 év), unokatesóméknál pedig csak pár éves a legidősebb. Mi 13-an voltunk 25-én nálunk.
De a készülődés a karácsonyra már nagyon más. Anyumék vállalkozók, ajándékbiznyisz, nekik a karácsony hajtás. Én ebből idén (kolesz miatt) nem éreztem sokat, de öcsémék a karácsony előtti 2-1,5 hetet alig töltötték itthon. Ez lenne a karácsony? És sajnos egyre inkább erre haladunk…
Mefi
2009. december 26. — 20:28:30
Fura egy blogon sziasztokkal kezdeni a kommentet, tény, de vannak olyanok (leginkább a régi fórumos időkből) akik mai napig minden komment elején és végén köszönnek, nincs ezzel akkora baj szerintem.
Dávid, te meg legyél laza, add magadat és abból nem lesz baj, ha meg egyszer-kétszer kapod az ívet, ne vegye el a kedved semmitől, ilyen az élet, hozzá fogsz szokni idővel.
[re=6058301]axaard[/re]: ja, karácsonykor én szüleim is dolgoznak.
SirWale
2009. december 26. — 21:11:40
“Dávid, te meg legyél laza, add magadat és abból nem lesz baj, ha meg egyszer-kétszer kapod az ívet, ne vegye el a kedved semmitől, ilyen az élet, hozzá fogsz szokni idővel.”
Majd ZsuKov megmutatja neked, hogy milyen is az.. =Đ
axaard
2009. december 26. — 21:50:05
[re=6058303]Mefi[/re]: furának fura, de ez alapján leírni egy embert, hogy még szokatlan a blogger világban…
“Dávid, te meg legyél laza, add magadat és abból nem lesz baj, ha meg egyszer-kétszer kapod az ívet, ne vegye el a kedved semmitől, ilyen az élet, hozzá fogsz szokni idővel.”
Ebből kis gondolkodással akár verset is fabrikálhatnál, nekem tetszik 😛
ZsuKov
2009. december 26. — 22:11:42
[re=6058306]SirWale[/re]: wat 😀
[re=6058303]Mefi[/re]: emlékszünk mér Romájra, aki minden posztják szevasztokkal kezdte? :’DDDD
Lev
2009. december 27. — 00:46:26
Sziasztok!
Nevettem.
További szép napot!
SirWale
2009. december 27. — 01:45:11
[re=6058308]ZsuKov[/re]: te voltál az első, aki kötekedett velem itt – és ezidáig az egyetlen -, így hát gondoltam megemlékszem rólad így ünnepek alatt. =ĐĐ
Dávid
2009. december 27. — 18:10:56
[re=6058303]Mefi[/re]: Valóban régi chates beidegződés, most is alig bírtam megállni, hogy köszönjek. 🙂
Néha egészen egyszerűen azzal van a baj, hogy nem gondolom át, hogy mit szeretnék mondani, ezért aztán az egész eléggé értelmetlen lesz, mintha “egy gyerek írta volna”. Mint korábban is írtam már, valamiért azon kommentelők közé tartozom, akik előbb írnak, mint hogy gondolkodnának. Tudomásul vettem, innentől figyelni fogok rá.
Amúgy ez mitől más, mint egy fórumhozzászólás?
pitbull
2009. december 27. — 20:23:34
nekem az idén sikerült gyermekkorom kedvenc karácsonyi díszét, egy 28 éves tökházikót összetörni. Én azt hittem, a férjem még fogja, ő azt hogy én már fogom és a parketten landolt. Amúgy sok régi dísz magától is széttörik, szinte robban. Én minden évben találok törött díszt a dobozban 24-én reggel. Most vehetsz TE egy olyan díszt, amit a gyerekeidre örökítesz majd…
Mefi
2009. december 29. — 19:18:16
[re=6058324]pitbull[/re]: pont én is erre gondoltam egyébként. (Küldtem mélt amúgy! :))
Aurus
2009. december 29. — 22:03:22
Most aztán mindenki kinyilváníthatta milyen tapasztalt és bölcs ember – látod Dávid. 🙂
Fura dolgok ez egyébként, nekem a karácsony gyerekként már a szeptemberi várakozással kezdődött. Mára már inkább az a véleményem, hogy a szeretetnek butaság kinevezni egy napot, időszakot (karácsony, születésnap stb.), jobb esetben az úgy állandóan érződik. Meg aztán nekem többet ér egy ölelés, egy mosoly és némi apróság – ami az adott emberre emlékeztet -, mint bármilyen nagyobb ajándék.
És a végére még egy off, [re=6058324]pitbull[/re]: soha nem hittem volna, hogy ez a nick egy hölgyet takar. 🙂
pitbull
2010. január 08. — 14:25:51
[re=6058360]Aurus[/re]: kérdezd mefit, hogy miért kaptam ezt a nevet…:)