Kínai

Kismilliárd kínai gyorsétterem van Magyarországon, pláne Budapesten.

Mindenki ismer egy jót, valami kis kínai maszek házaspárral, baráti társasággal, családdal vagy akármi, ahol ugye hatszáz forintért jóllakik az ember, és még valami újdonság-szerűt is fogyaszt, ami mondjuk nem a szokásos pörkölt nokedlivel. Sokan félnek tőle (bár mióta gyakorlatilag céh van a kínai étkezdékre, néhány korábbi balhéi után, szinte fölösleges, annyi esély van a romlott vagy gyanús származású étel fogyasztására mint akármelyik másik gyorsétteremben). A kínai egyébként sem a legtisztább nép, más egyszerűen a kultúra, ott az olimpia miatt biztosan mindenki hallotta, hogy rendeletileg kellett megtiltani a köpködést.

Az én kedvenc kínaim (mint sok más) néhány sarokra van csupán a lakhelyemtől, nemrég nyitott, és egyszerűen imádom. Itt szerettem meg a kínai kaját, mint olyat, mert bár látszólag itt is ugyanazokat az ételeket fogyaszthatjuk mint máshol, szecsuáni meg illatos omlós, de egyrészt mindegyiknek finom a fűszerezése, és különböző, nem pedig olyan egység-ízű, töményen erős és szójás, ellentétben a legtöbb hellyel. A hagymás csirke például maga az élvezet, nem csíp ugyan (lehet kérni csípősen is), és ha itt azt mondják hogy nem, akkor tényleg nem. Viszont finom és szinte mindig friss. Ráadásul bármit megcsinálnak maximum tíz perc várakozási idővel.

A képen kukoricás csirkehús látható, kis adag:

De az egyik kedvencem még a sült tej, biztos van máshol is persze. Ha jól értelmeztem amit a tulaj mondott, akkor a tejet gombóc alakú formában lefagyasztják, majd ebbe a bundaszerű panírba forgatva hirtelen megsütik. Krémes a belseje, ropogós a külseje, finom.

Amit sajnálok az összes ilyen helyben, hogy nincs meg a hangulat annyira. Jó volna egy vörösre festett helység, azokkal a díszes lógó lampionokkal meg hasonlók. Viszont amit itt egyszerűen imádok, hogy folyamatosan mosolyognak és kedvesek, és nem azzal a sunyi mosollyal, hanem tényleg, és ha egy falatot ott hagysz, akkor megkérdezik hogy nem ízlett esetleg. Ezt sokszor tegyük hozzá, hogy luxus éttermekben elfelejtik megtenni. Nem is beszélve a rengeteg másik kínairól, mint például a Váci utcában is, a Burger Kingtől néhány lépésre, ahol az embernek nemhogy az étvágya, de még az életkedve is elmegy a bunkó kiszolgálástól. És nem azt mondom én, hogy nyolcszáz forintért nyalja ki a seggem, de azért egy mosoly vagy legalább egy icirpicirit érdeklődő arckifejezés jól esne.