2010. február 15. \\ mefilozóf témában
Amikor lefekvés előtt már lusta vagy bevinni egy pohár vizet az ágy mellé, de persze akkor kelsz fel az éjszaka közepén, ahogy a leeresztett redőny lukacsocskáin át beszűrődő holdfény megvilágítja az arcodat, felállsz és kibotorkálsz a konyhába, csukott szemmel, nehogy felébredj, megnyitod a csapot és úgy iszol, mint aki még soha azelőtt. Aztán visszabújsz a takaró alá, de már alszol is.
Ilyenek.
"majd meglátjuk tíz év múlva :D"
"Hajrá, most amúgy megint nagyon jó áron van a jegy az..."
"köszi szépen!"
"Aww, köszi szépen! :)"
"Köszönöm!"
Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024
A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.
Kemény Husi
2010. február 15. — 13:33:12
Fél óra múlva pedig arra ébredsz fel, hogy szét akar robbanni a hólyagod :-X
SirWale
2010. február 15. — 16:55:45
Vagy arra, hogy ki kellene mosnia a lepedőt.
Redőny
2010. március 09. — 10:26:15
Feltéve ha jó a redőny, és nem szakadt el valahol, mert egyébként inkább belesüt az arcodba.