Szezon van

Néhány hét múlva megkezdődnek az országgyűlési választások. Őszinte leszek: el vagyok keseredve.

A választások kimenetelét nem nehéz megjósolni: a nyugdíjasok és a kisebbségiek döntenek majd – ismét.

Az én nagy problémám még az is, hogy nem tudok kit jelölni. Most lenne az első alkalom, hogy ilyen választáson adhatnám le a voksomat, de egyszerűen képtelen lennék dönteni.

Ott van az MSZP, mely ha az elmúlt évek során történtek után újra hatalomra kerül, akkor azt hiszem nagyon komolyan el kell gondolkodnunk, hogy biztonságos-e (anyagilag, közbiztonságilag, közérzetileg, egészségügyileg és úgy általában) 2010 májusától Magyarországon élni és dolgozni.

Aztán persze ne feledkezzünk meg a Fideszről, mert ha idehaza politikáról van szó, akkor az emberek vagy egy vörös szegfűt, vagy egy narancsot képzelnek maguk elé, mindenki aki valami másra gondol, az szélsőséges és beszámíthatatlan. Szóval ott van a Fidesz, ahol szintén volt és van mint a szőnyeg alá seperni, de egyáltalán nem lep meg, sőt, gyakorlatilag biztosra veszem a győzelmüket, mert idehaza az is nagyon jellemző, hogy a szavazásokat a metronómhoz lehetne leginkább hasonlítani, mely ha a bal oldalt elérte, visszamegy a jobbhoz és ezt végzi rekurzívan, míg valaki le nem lövi.

Ez az LMP, vagyis lehet más a politika jól hangzik, de sajnos nulla százalék az esély, az első bekezdésben említettek miatt. A nyugdíjasoknak teljesen mindegy hogy más-e a politika, ha megkapják a tizenszázezredik havi plusz pénzt, az LMP-nek pedig akkora népszerűsége sincsen, mint a két nagy óriásnak.

Népszerűsége viszont van az MDF-nek, bár én mostanában csak a leszbipártnak nevezem, a legújabb plakátjaikra alapozva (most ezt komolyan gondolták, hogy aki demokrata meg önálló az tuti hogy egy nő, aki ráadásul tuti hogy leszbikus is?). Amennyire szimpatikus volt nekem évekkel ezelőtt az MDF, annyira nevetségessé váltak mostanában, arról nem is beszélve, hogy mindenhol olyan dolgokról beszélnek, amiknek homlokegyenest az ellenkezőjét csinálják.

Van még a MIÉP is.

Aztán ott a szörnyeteg, a Jobbik. Tudom, hogy arra is roppant alacsony a százalékos esély, hogy ők nyerjenek (bár ha figyelembe vesszük a legutóbbi szavazást, akkor talán annyira mégsem), ellenben az egyetlen olyan párt, akiben még egy hajszálnyi esélyt, reményt, akármit látok. De mindenesetre azzal szerintem kevesen nem értenek egyet, hogy a Jobbik az egyetlen olyan párt jelenleg, mely még nem játszotta el az összes lapját, és a legértelmesebb, nagyjából mindenki számára megfelelő, nem nyugdíj-orientált programot tudta letenni az asztalra.

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mik lesznek az eredmények, csak az a baj, hogy emellé a kíváncsiság mellé egy legalább ugyanekkora adag rettegés is társul – azt hiszem nem alaptalanul.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.