Egek ura

Amikor kiírtam nemrég »az én oszkár listám«, akkor még nem láttam az Up in the Air című remeket, ebbéli elmaradásomat ma pótoltam.

Át kellene írni valahogy azt a listát, mert valami elismerés mégiscsak illeti az Egek urát, bár azt nem tudom, hogy melyik, mert a »Becstelen Brigantyk« az esélyes ellenfél, a két filmet viszont még viccből is badarság lenne egymáshoz hasonlítani.

A főszerepben a George Minden-Nő-Kedvence Clooney, akit én utoljára a »Michael Clayton« című filmben láttam. A történet pedig mogyoróhéjban annyi, hogy Ryan Bingham (ő klúni) a charme-os (sic!), drága öltönyt és gondosan válogatott nyakkendőt viselő főgonosz, aki azért kap súlyos összegeket, hogy elvégezze a piszkos munkát: kirúgjon embereket. Az egyetlen klisé, hogy a cégek azért bérlik fel a kirúgóscéget, mert ugye nyirbálni akarnak a költségvetésen, ezért elbocsátanak valakit, de simán kerül annyiba a kirúgatás, mint amennyibe az ember féléves fizetése.

Bingham otthona az utazás. A beszállókártyák, a szállodai ne zavarjanak feliratú táblácskák, az autókölcsönzés, az arany tagsági kártyák. Ebben az elsőre mézes-mázasnak tűnő cukorkában úszkál vígan, míg az egész persze el nem kezd leolvadni. Innentől pedig szpojler nélkül nem igazán lehet nyilatkozni, tehát marad a filmnézés.

Kiváló darab volt, minden másodpercét élveztem, és külön pluszpont azért, ahogy végig röhögcséltem meg mosolyogtam, aztán az utolsó percben, mikor ment a végefőcím, nem igazán tud mit kezdeni magammal.

{{5csillag|(Simán alap darab.)}}