Azt vettem észre, hogy az ilyen gyors lefutású, semmi-extra típusú betegségeknek mindig van egy középső pontja, amikor úgy kelsz fel reggel, hogy jé, nem folyik az orrom, jé már nem is köhögök annyira, jé nem is vagyok kiszáradva és nem szakad ketté a fejem. És tényleg: egész nap jól vagy, élsz mint hal a vízben, aztán estére visszaesel egy majdnem olyan állapotba mint előző nap, bár annál már kicsit jobban elviselhetőbb szintig.
Na, ekkor lehet tudni hogy már csak két-három nap és távozik a nátha.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
erenon
2010. március 11. — 14:44:18
Arra gondoltál már, hogy amikor elérsz a középső pontra, akkor nem figyelsz annyira, mint kéne, és ezért esel vissza?
Mefi
2010. március 11. — 16:30:29
[re=6060030]erenon[/re]: jaja, de nem hiszem hogy ez lehet, mert egész nap fekszem, ugyanakkora “gyógyszer” (C-vitamin, torokfájás elleni cukor, orrdugulás elleni spray) bevitelen vagyok stb.
Toooofi
2010. március 11. — 17:15:51
Te Mefi, csak nekem tűnik úgy, hogy te elég sűrűn vagy náthás?
Mefi
2010. március 11. — 19:45:53
[re=6060036]Toooofi[/re]: miért? 😀 Utoljára tavaly ilyenkor, vagy talán kicsit korábban voltam. Egyébként egy téli szezonban egyszer szoktam elkapni, évente maximum kétszer és más betegségem nem igazán szokott lenni.
Toooofi
2010. március 11. — 22:14:33
[re=6060040]Mefi[/re]: Akkor nagyon repül az idő, mert olyan, mintha nem is régen írtál volna betegeskedésről. 🙂