Piros kislábos

Ismét egy szellemileg magasröptű, talán tölteléknek tűnő bejegyzéssel fogok jönni, pedig már évek óta fel akarom tenni ezt a kérdést. Mutatok egy képet:

Borsófőzelék virslivel, piros lábosban

Ismerős valakinek ez a kis piros lábos? Nem pont ugyanilyen, de fő jellemzői a belül ehhez hasonlító minta, kívül piros szín és a hihetetlen strapabíróság. A profi teflonlábosokat négy-öt év múlva ki kell dobni, ez a darab pedig olyan hatvan év körül jár és mégsem ragad le benne semmi. Nem vicc, a nagypapám valami huszonéves korában vette, és vitte magával a munkahelyére lecsót melegíteni. Én meg több mint hatvan év után belevágom a borsófőzeléket, felrakom a tűzhelyre és másodpercek alatt megmelegszik, a hangulat miatt ráadásul még tányérba se teszem át, mert ebből enni élmény a javából.

Szóval amit én igazából kérdezni akartam, hogy van-e még valakinek hasonló lábosa, vagy tárgya, amit még hatvan év után is használ elégedetten. Illetve hogy találkozott-e már valaki a mostanában kapható hasonló láboskákkal, és hogy azok vannak-e ilyen királyak, mert ha igen, veszek négy-öt, legyen az unokáimnak miről blogolnia majd egy húsvét hétfőn két falat sonka között.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.