Nokia BH-104 Bluetooth headset

Valószínűleg kevés viccesebb dolog van, minthogy a »harapott almás telefonomat« egy olyan telefongyártó kiegészítő-termékével használom, amely egyébként annyira nem is szimpatikus, meg szöges ellentéte és izé, továbbá nem tudom mennyire számít májernek, de pofátlanul jó áron szereztem be ma az alábbi kütyüt:

Elvileg tízórányi beszélgetési időt tud, meg kétszáz-akármennyit készenlétben. Hangzása tökéletes, túloldalon még nem panaszkodtak csak ha éppen maceráltam telefonálás közben, szóval a célnak tökéletesen megfelel. Ráadásul még a nyomorult fülembe is jó, ami tízből kilenc fülbehallókészülékről nem mondható sajnos el.

Ami miatt igazából azt mondtam, hogy muszáj valami hasonló eszköz, az a következő szitu volt. Valamelyik nap mikor kezdett kicsit lehűlni a levegő, kényelmes ember módjára kesztyűt húztam, ráadásként még az eső is esett. Megcsörrent a telefon. Nagynehezen kivettem a zsebemből a kesztyűvel, aztán döbbentem rá, hogy fel sem tudom venni kesztyűben, úgyhogy azt gyorsan lehúzni, és beállni egy kapualjba, hogy lehetőleg ne ázzon már ronggyá a gép. És igen, a mazzagos eszköz is ugyanezek ellen nyújtana megoldást, azonban két dolog jön közbe. Nevezetesen az egyik hogy gyűlölöm a vezetékeket, de még ezzel megbarátkoznék, viszont télen a kabát és a táska meg a sál mellett elvezetem, idegbajt kapok, plusz fél perc múlva kiesik a fülemből a dugasz.

Ez viszont tiszta, száraz érzés, ha csörög, megnyomom rajta a gombot és már beszélek is, közben meg a két kezemmel ki tudja mit csinálok!