Harry Potter és a halál ereklyéi, 1. rész

Annyit szeretnék elmondani, hogy ha a második rész is ilyen lesz, mint ez volt, akkor mondhatni méltó befejezése lesz a filmeknek, mert istenigazából az első kettő rész volt a tuti eddig, illetve most ez.

Egyetlen dolog nem tetszett annyira, mégpedig a film közepe felé egy jelenetnél a bután erőltetett meztelenkedés, pedig a negyedik részben, ahol a regényben ez tényleg ki volt élezve, egyáltalán nem tűnt annak mikor a filmet néztem. Aztán még ez a meztelenül ölelkezünk dolog is kicsit bűzlött, de végül is lehetett legyinteni, amolyan ez kell hogy beüljön plusz tíz néző előadásonként stílusban. Aztán még az sem volt annyira jó, hogy a sötét varázslók sokkal inkább tűntek komikusnak, mintsem halálosan rémisztő ellenségeknek, pedig mivel már jócskán korhatáros darabról van szó, simán lehetett volna sötétebben ábrázolni őket, de sebaj.

Ami ellenben tetszett, hogy akármennyire tűnt hülyeségnek elsőre, de bizony megérte két részre szedni – eddig legalábbis úgy tűnik. Sikerült elmesélni a fontos dolgokat, és talán nem lesz az, mint ami a Mátrix befejezésénél volt, hogy míg a második rész tömény és izgalmas volt, addig a harmadik elnyújtott és unalmas. Elsőre azt hittem más rendezte, pedig egyáltalán nem, és oké, érezhetők az átfedések, de most végre sikerült valami olyasmit lerakni az asztalra, amivel talán azok is elégedettek, akik a könyvet olvasták, mint például az első két rész esetén.

Az »előző részben« elcseszett Dumbledore-szálért itt sikerült többszörösen elnézést kérni, a három varázsló meséjéért külön pluszpont jár, viszont az emlékművet hiányoltam kicsit. Talán szpojlermentesen így tudom a legépkézebblábabb módon megfogalmazni, hogy mik is voltak még jók.

Amit még zárójelben jegyeznék meg, hogy éjféli premierre nem értem minek megyünk el úgy, hogy nem szeretjük a filmet, és végigbeszéljük. Ráadásul négy szpojlert hallottam, és ugyan én már olvastam tucatszor a könyvet, de talán a tahók gondolhatnának arra, hogy mást érdekel a film, és nem poénból szobrozik éjfélkor a kilométeres sorban hogy három órát bent ücsörögjön a teremben, vizezett kólával meg neonfényben melegített pattogatott kukoricával. Tízmillió gyökér országa, még mindig.

Izgatottan várom a következő részt, ami azt illeti!

{{5csillag|(Így kellett volna.}}