Vegyesek az érzelmeim és tényleg nehéz egyszerűen megítélni az új Potter-filmet. Nem lehet rá egyértelműen azt mondani, hogy rossz, mert a második rész óta ez volt talán a legjobb, amit készítettek, de eközben olyan súlyos hibákba estek bele, mint például a könyv nagyon fontos jeleneteinek kihagyása; az aránytalan fontos-jelentéktelen témák; a cím teljes figyelmen kívül hagyása (arra gondolok, hogy nem jött át az, ami a »könyv« olvasása közben nagyon is: a rejtély a herceg igazi kiléte felől); az olyan logikai hibák, hogy a képek egyszer mozognak, máskor nem; az, hogy az utolsó és egyben legfontosabb jelenet olyan jelentéktelenre sikeredett, mint hogy Harry kezet mos ebéd után és végül de nem utolsó sorban a személyesen számomra leginkább elszomorító: a főnix dalának kihagyása.
Nem akarok most külön szpojleres magyarázkodásokba kezdeni, de aki a könyvet olvasta, az bizonyára tudja, hogy J. K. Rowling ezek után forog a sírjában, pedig meg sem halt. Könyvet ennyire rosszul szerintem nem dolgoztak még fel, nem is értem mért nem Rowling írta a forgatókönyvet. Még ha nem is ért hozzá, akkor is jobban sikerült volna. Olyanok, akik nem olvasták a könyvet, talán még értékelhetik is ezt a filmet, mert minden másban (fényképezés, zene ésatöbbi) nagyon-nagyon rendben volt, látszott hogy odafigyeltek legalább ezekre. De hát van itt ugye pénz, csak a tehetség kevés.
Tisztában vagyok vele, hogy egy könyvet nem szóról-szóra kell filmként feldolgozni. Azzal is tisztában vagyok, hogy egy könyvadaptációja filmként mindig a rendező, a forgatókönyvíró és az operatőr saját elképzelése, véleménye és világa az adott könyvről. Azt is tudom, hogy nem lehet egy filmbe tökéletesen összesűríteni mindazt, amit Rowling több száz oldalon leírt, de azért 153 percben ennél csak jobban lehetett volna megcsinálni.
Rowling egy közel zseniális regényt írt. Ezzel fölösleges vitatkozni, mert ha nem is feltétlenül mint irodalmi művet nézzük, a Harry Potter már csak az üzleti modell miatt is egy zseniális alkotás. Fogta a létező összes mendemondát, hozzáadott egy kis latint és görögöt majd egy aprólékosan kidolgozott világot beleépített a mi hétköznapi világunkba. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy hány száz vagy ezer gyerek kezdett el ezek miatt a regények miatt olvasni. Ennél pedig mindenképpen jobbat érdemelne filmben, legalább olyat, amilyet az első két részben Chris Columbus készített.
A szinkronról már végképp nem mondok semmit.
| Eredeti cím: | |
| Műfaj: | ifjúsági, dráma, kaland, adaptáció |
| Időtartam: | 153 perc |
| Megjelenés éve: | 2009 |
| Főszereplők: | Daniel Radcliffe, Rupert Grint, Emma Watson |
Értékelés: 3 pont
Igen, tény, hogy filmen nem szó szerint kell visszaadni a könyvet. Szerintem a könyv-feldolgozás akkor jó, ha a vásznon könyvből filmmé tud változni úgy, hogy megtartja a történet vázát, és nincs (számottevően) átírva az. Sablonos mondat, de nem annak szánom, nem értek hozzá, de hiszem, hogy ennyire egyszerű – aztán persze a forgatókönyvet megírni és vászonra álmodni nyilván egy másik dolog már.
Az első két részilyen volt számomra, imádom. A harmadiktól viszont konkrétan nem tetszik. Sokszor megnézem őket, igazából a Félvér Herceget is kétszer láttam moziban – mert megszerettem a szerelőket és a sztorit a könyvek alapján. De ennyi. Ha ettől elszakadok… Számomra szemét. Pontosan attól, mert nem Chris Columbus. Azt mondták akkor, amikor a harmadik részt nem ő rendezte, hogy azért volt erre szükség, mert Columbus gyermekfilmekre specializálódott. De ez szerintem nem igaz. Aki ezt gondolja róla, nézze meg a RENT című filmjét, ami ugyan musical-film, de kemény dolgokról szól, drogról, AIDS-ről, homoszexualitásról, halálról… Columbus képes lett volna rá.
A harmadik résztől kezdődött az a hülyeség is, mert engem nagyon zavar, hogy iskolán kívül teljesen „civilben” közlekednek a diákok. Holott Rowling úgy írta meg, hogy talárban járnak tanítás után az iskola falai között is, és talárban járnak Roxmortsban is. Például.
Na de hogy a Félvér Hercegről, mint filmről is szóljak… A Főnix dalát konkrétan hallottam a fejemben, és nem szégyellem, sírtam a fejezeten, Rowling annyira hihetetlenül, fantasztikusan írta le, és hál' Istennek van egy Tóth Tamás Boldizsárunk is, aki mindezt magyarította. Hiányzott a filmből, de mivel ami az én képzeletemben leledzik a Főnix daláról, az nem filmre vihető, azt elképzelni kell. Épp ezért szemet húnyok, és megkönnyeztem a filmbeli pálcás megoldást. Megtartom magam abban a naiv hitben, hogy talán épp ezért nem merték a készítők se bevállalni azt a siratót, mert ők is azt gondolták, ezt elképzelni kell, és minden olvasóban másképpen szól. Talán minden nézőnek csalódás lett volna, és azért hatásos volt a világító pálcák sokasága is azzal a zenével.
De abban szintén maximálisan egyetértek, hogy alapvető dolgok hiányoznak a filmből. Én értetlenül álltam, vagyis inkább ültem az előtt, hogy Harry már az elején csajozik, nagyon vagány csávó lett belőle, meg tombolnak a hormonok a Roxfortban, és mindezek mellett kimaradt a – szerintem – legfontosabb emlék: Voldemort családja, felmenői, a Gomold-ház. De lényeges az is, miért Piton a Félvér Herceg – hiszen az édesanyja vezetékneve Prince volt, ő maga pedig félvér származású – igen, ahogy írtad is, egyáltalán nem a címről szólt.
És ami még nagyon zavart engem, az az a rész, amikor eldugják a könyvet. Ezzel egy dolgot értek el, semmi többet: a befejező rész egyik lényeges momentumát kell átdolgozni. Hiszen amikor Harry a könyvben eldugta a könyvet, akkor látta meg a diadémet, amről ugye kiderül, hogy horcrux. Itt viszont Ginny dugta el, és semmi utalás nincs rá, hogy látta, pedig a könyvben a hatodik részben világosan le van írva, hogy Harry szeme elidőzött rajta – ezért jut eszébe is később. De így?!
Szóval elcseszett feldolgozás, az biztos. Én a magam részéről szeretem, mert Harry Potter ez is, de… Elfogulatlanul bár ne készült volna el.
Ja, és egyébként a mozgó-nem mozgó képek mellett nekem gyanús volt, csak másodjára látva el is felejtettem figyelni: azt hiszem, Harry-nek sincs minden jelenetben sebhelye, ami akkor ciki, mikor fújta a haát a szél. De ez nem biztos, csak mintha úgy láttam volna…