A remény rabjai

Egy hatalmas elmaradást sikerült pótolni a hétvégén: filmnézés után nyomkodtuk a tévét, és pont arra gondoltam, hogy milyen jó lenne a Magyar Televízión elkapni valami jó filmet, amit már nagyon régóta meg akarok nézni, legalább HD, meg úgy egyébként is. Aztán mit lát az ember, pont elkap egy ilyen filmet.

A remény rabjai

Mit is mondhatnék. Talán azt, hogy vannak filmek, amiket megnéz az ember, aztán jól szórakozik rajtuk, például: »A Vasember «. Aztán vannak filmek, amiken elgondolkodik az ember, ilyen lehet például a »Fekete hattyú«. Vannak olyan filmek is, amiket az ember soha sem felejt majd el, lásd »Benjamin Button különös életét«. És végül vannak A Filmek, mint mondjuk ez.

A történet (amelyben egyébként Stephen King munkája nyugszik) középpontjában egy nagymenő bankár áll, akit börtönbe zárnak gyilkosság vádjával, mondván hogy megölte feleségét illetve annak szeretőjét. Bekerül a Shawshank büntetés-végrehajtó létesítménybe, ahol természetesen át kell esnie a szokásos újoncokat érintő különféle kínszenvedéseken, kezdve attól hogy az első éjszaka rádöbben, tényleg itt van, nincs visszaút, folytatva a börtön mesés világával, amit ugye senkinek sem kell részletezni. Ekkor a negyvenes évek végén járunk.

Ami innen történik, azt egyrészt csak a főbb poénok elsütésével tudnám leírni, másrészt pedig nem is érdemes szavakban ismét összefoglalni, végig kell ülni a filmet, aztán utána töprengeni kicsit a dolgokról.

Egy dolog viszont nem kerülte el a figyelmemet: volt egy bizonyos sorozat nem is olyan régen, amit én nagyon szerettem, és e a sorozat bizony rengeteget merített a filmből, ezt fölösleges is lenne vitatni.

A remény rabjai ritka darab. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy az egyik legjobb dolog, ami egy filmmel történhet. Az, amelyet egyszer mindenképpen látni kell. (Nem véletlenül áll az IMDb 250-es listájának élén.)

Eredeti cím: The Shawshank Redemption
Műfaj: dráma
Időtartam: 142 perc
Megjelenés éve: 1994
Főszereplők: Tim Robbins, Morgan Freeman, Bob Gunton, William Sadler, Clancy Brown, James Whitmore
« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2022

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.