Ne dohányozzatok sehol

Ezt a fotógráfiát ma készítettem Kőbánya-Kispest (a köznyelv Kökiként is azonosítja) ideiglenes buszmegállójához vezető átjáróban:

Több száz cigicsikk a Kökin

A kép tökéletesen jellemzi, hogy azok a személyek, akik az új dohányzási tilalmakat megfogalmazták, döntésüket nem gondolták át kellőképpen. Miért van ugyanis több száz cigicsikk (a képen a teljes kontent negyede látszik) a megálló előtti kis átjáró résznél? Egyértelmű: jön a sok dohányos, szájukból lógnak a marlborók meg a pécsek, az átjáró még nem a megálló területe, egy slukk és még egy, abból kilépve viszont már lecsap a tilalmat jelző tábla. Megoldás: még egy slukk, aztán le a földre, a homok úgy se ég.

Egy kedves kollégám fogalmazta meg az egész balhé körül véleményt a legjobban: a dohányos ember reggel felébred. A kávé mellett elszívja a szükséges cigaretta-mennyiséget, majd elindul a munkába. Menet közben csak el szeretne szívni még egy vagy két szállal, mondjuk a megállóban, de nem tud, mert megbüntetik, nem is kevés pénzt kell akkor befizetnie ráadásul. Aztán beér a munkahelyére, ahol szintén nem tud elszívni egy szál cigit sem, mert az iroda erre nem alkalmas, a körfolyosós ház udvarán pedig a lakóközösség szavazatai alapján szintén nem lehet dohányzani.

A dohányosok a nemdohányosok védelmében vonulnak külön, hogy rossz szokásukat másokat nem zavarva tudják űzni. Nem szeretem a cigarettafüstöt én sem, azonban úgy gondolom, hogy a dohányzásra kijelölt helyek folyamatos és sokszor indokolatlan csökkentése valamint átalakítása egyszerűen csak feszültséget szít a két tábor között, arról nem is beszélve, hogy rengeteg pénzt követel: gondoljunk csak bele például abba, hogy mennyibe kerülhetett az összes megállót kitáblázni az új szabályokra vonatkozóan.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.