Telemarketing

Múltkor csörgött a telefonom. Ez még önmagában nem olyan fajsúlyú esemény, amely miatt billentyűt ragadnék, és hőn szeretett blogomba sorokat ontanék, azonban az eleinte csak elenyésző szintű fajsúly-emelkedés ott kezdődött, hogy a hívó fél nem óhajtotta felfedni kilétét, egyszóval a szám, amiről hívott, nem volt látható. Nem vagyok annyira üldözési mániás (csak egészen picivel az egészséges határ felett az érték), de elvből nem veszek fel ilyen hívásokat. A policyegyszerű: ha valaki akar valamit, az azt is akarja, hogy én tudjam, hogy ő ki. Ha ez nem így van, engem nem érdekel, hogy mit akar és a telefonhívás irreleváns. Arról nem is beszélve, hogy aki rejtett számról hív, az sosem véletlenül rejti el a számot.

Ezt a szerintem igen kifinomult házirendet megdöntötte az, hogy a GDF-en néhány állomás telefonja nem küldi el a számot, valami miatt ugyanis nem sikerült rendesen beállítani – éppen ezért mindig felvettem az ilyen hívásokat, mondván biztosan az iskola az.

Visszakanyarodva, tehát, hívtak és többször próbáltam felvenni, de nagyjából három másodperc után megszűnt a hívás. Amikor végre sikeresen létrejött a kapcsolat, az alábbi beszélgetés zajlott le:

– Jó napot kívánok, a Dunaújvárosi Hírlap előfizetése miatt telefonálok. Előfizetője lapunknak?
– Köszönöm nem, és nem is szeretnék az lenni. Továbbá kérném, hogy ezen a számon ne keressenek.
– Értem és sajnálattal hallom, szabad esetleg megkérdeznem, miért?
– Ez a magán telefonszámom, nem óhajtok üzletkötőkkel tárgyalni és nem kérek ajánlatokat sem.
– De uram, úgy értem miért nem akar előfizetni a lapunkra?
– Nem rajongok az offlájn médiáért, védem a fákat.
– Értem, de most egy rendkívül ízletes kávé-válogatást ajánd…
– Uram, nem járulok hozzá, hogy többet ezen a számon keressenek, és semmilyen ajánlat nem érdekel. Ért engem?
– Biztos ebben uram?
– Határozottan.
– Viszonthallás ezesetben.

Szóval így leírva talán annyira nem tűnik pofátlannak, de picit megemelte a szemöldökömet az esemény. Nem tudom honnan szerezték meg a telefonszámomat, de az anyjukat.

A hívás bontása után ez a képsor jutott eszembe.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.