Hurts

A Hurts nevű zenekart még nem is olyan régen Ingrid mutatta, már akkor is tetszett, és mikor hallottuk hogy jönnek a Szigetre, egyértelmű volt, hogy megnézzük. Kicsit érdekes, manapság persze már közel sem egyedi hangzásvilág és kiváló hangszerelés jellemzi a bandát, amolyan igazi brit stílussal (azt már tavaly is megbeszéltük, hogy a Sziget olyan fesztivál, ahol brit vendégek brit fellépőket néznek).

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Mivel a koncert nem valamelyik nagyszínpadon, ráadásul 23.30-as kezdéssel került megrendezésre, ami nekem kicsit a főműsoridő utáni időszaknak tűnt, azt gondoltam, hogy csupán egy szűk réteg képviselteti majd magát. Ehhez képest a sátorban levegőt nem lehetett kapni, annyian voltunk, és a Hurts bizony hatalmas bulit rendezett, a hangulat pedig minden számnál csak fokozódott.

Hiába na, ezek a kedves britek nagyon tudnak, ha zenéről van szó. (Reméljük ez ma a Kasabian alatt ismét beigazolódik.)

A Motörhead is szintén nagyon jó volt, most láttam őket először, de hihetetlenül jól tolják, ami elég figyelemre méltó, tekintve hogy 1975-ben alakult a zenekar, és azóta megállás nélkül zenélnek. Király az is, hogy idén nem sátorban vannak az ilyen rock-megmozdulások, hanem egy viszonylag nagynak mondható színpadon, előtte hatalmas homokos-dombos placcal. Egyszóval nagyon rendben volt.

Quimby-ék is nagyon jók voltak, bár az első néhány számról sajnos lecsúsztunk (de persze vittünk »Túró Rudit«). Különösen tetszett a közönség-éneklős rész, amit ha jól vettem ki, fel is vettek. A legviccesebb, hogy az MR2 színpadnál a legjobb hangosítás, ahogy hallottam.

Sajnos a többiről lecsúsztunk, pedig az Interpol például kifejezetten érdekelt volna. Ma este Judas Priest és Kasabian, meg még ki tudja mi.