Filmnézéssel kapcsolatos egyik legkedvesebb élményem, amikor beköltöztünk az angyalföldi panellakásunkba (erről egyszer majd akarok írni egy külön posztot, fel is írtam magamnak). Mivel a bútoraink többségét lecseréltük a költözéskor, az asztalos pedig, aki az új berendezést készítette volna, nem volt normális időpontban elérhető, így másfél hétig várnunk kellett. A nappali kellős közepén tucatnyi doboz, néhány párna, és a parkettára lerakott tévé, videó. Még a kábeltévé sem volt bekötve.
Egyetlen kazetta (emlékeztek még, hogy ilyen is létezett?) volt elérhető helyen, ez pedig a Csillagok háborúja trilógia (akkor még az volt).
A panel egyik lépcsőházában videotéka üzemelt; fillérekért lehetett kihozni filmet, és emlékszem, hogy két-három féle csipsz, pattogatott kukorica és üdítő is kapható volt, picivel magasabb áron, mint az egy lépcsőházzal odébb található kisközértben.
Szóval, az a néhány év volt a videotékás időszak, döglöttünk a tévé előtt, és most a csúcsszuper internet és a warez fénykorában nem nézek annyi filmet, mint akkor.
Nekem a videokazetták, és ezáltal a videotékák halálával picit a filmes korszak is meghalt. Persze ott a mozi, ott a HD-film, nézem, élvezem, de azt az érzést már sosem találom. Talán néha egy-egy 90-es évekbeli film újranézése közben.
Egyszer venni fogok egy magnó- és egy videokazettát, beteszem a széfbe, aztán ha lesz gyerekem, megmutatom neki, hogy nézd, apád még ilyeneken élt, amikor olyan idős volt, mint te.
Discover more from mefiblog
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Carter
2011. október 02. — 00:05:40
Nézd, apád akkora juppi volt, hogy aszerint vette az olívaolajat, hogy melyik a legdrágább, mert handrás is azt vette meg 🙂
Dave
2011. október 02. — 00:06:53
Általános alsó tagozatban a lakótelepi barátaimmal mindig kint bringáztunk a téren. Ha volt valami újabb film, akkor a kis zsebpénzünkből bementünk a tékába, kivettük, meg vettünk egy zacskó pufit (az a kukoricaakármiből készült henger, mindig azt ettük), és egy kancsó szörp mellett megnéztük annál, akinek aznap a legkésőbb voltak várhatóak a szülei…Utána meg addig beszéltünk róla, amíg haza nem kellett menni.
A Star Wars trilógia pont ilyen volt, de pl. a Bígyó felügyelő című klasszikus részeire is élénken emlékszem.
És ma mi van? Fél óra alatt leugrasztom az új filmeket, megnézem egyedül (esetleg lakótárssal) és másnap, amikor kibeszéljük, alig emlékszünk egy-egy poénra…moziba is csak akkor járunk, ha 3D-t akarunk látni…peedig csak 20 éves múltam.
Exe
2011. október 02. — 12:50:50
„és most a csúcsszuper internet és a warez fénykorában nem nézek annyi filmet, mint akkor.” csak azt a kismillió sorozatot 😀
Én mondjuk max tv-ből vettem fel ezt-azt, néha időzítve, és azt néztem vissza sokszor. Sose volt pénzem filmet kölcsönözni, talán ha 2x vettem ki filmet úgy lifetime (Az egyik a Múmia volt, az első rész amikor megjelent).
Én jobban elvagyok itthon a gép előtt megnézve egy filmet, a mozit utálom, mindenki ott röhögcsél, csörög-csattog-csámcsog-TELEFONÁL amikor próbálnám élvezni a filmet. A VHS-nek meg egyszerűen nincs olyan minősége mint akár egy sima dvdrip-ne, nem is a hd-kat mondom.
Én nem siratom azt az időszakot, ez jobb. Nekem. Szerintem. Érted. 🙂