Filmnézéssel kapcsolatos egyik legkedvesebb élményem, amikor beköltöztünk az angyalföldi panellakásunkba (erről egyszer majd akarok írni egy külön posztot, fel is írtam magamnak). Mivel a bútoraink többségét lecseréltük a költözéskor, az asztalos pedig, aki az új berendezést készítette volna, nem volt normális időpontban elérhető, így másfél hétig várnunk kellett. A nappali kellős közepén tucatnyi doboz, néhány párna, és a parkettára lerakott tévé, videó. Még a kábeltévé sem volt bekötve.
Egyetlen kazetta (emlékeztek még, hogy ilyen is létezett?) volt elérhető helyen, ez pedig a Csillagok háborúja trilógia (akkor még az volt).
A panel egyik lépcsőházában videotéka üzemelt; fillérekért lehetett kihozni filmet, és emlékszem, hogy két-három féle csipsz, pattogatott kukorica és üdítő is kapható volt, picivel magasabb áron, mint az egy lépcsőházzal odébb található kisközértben.
Szóval, az a néhány év volt a videotékás időszak, döglöttünk a tévé előtt, és most a csúcsszuper internet és a warez fénykorában nem nézek annyi filmet, mint akkor.
Nekem a videokazetták, és ezáltal a videotékák halálával picit a filmes korszak is meghalt. Persze ott a mozi, ott a HD-film, nézem, élvezem, de azt az érzést már sosem találom. Talán néha egy-egy 90-es évekbeli film újranézése közben.
Egyszer venni fogok egy magnó- és egy videokazettát, beteszem a széfbe, aztán ha lesz gyerekem, megmutatom neki, hogy nézd, apád még ilyeneken élt, amikor olyan idős volt, mint te.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Carter
2011. október 02. — 00:05:40
Nézd, apád akkora juppi volt, hogy aszerint vette az olívaolajat, hogy melyik a legdrágább, mert handrás is azt vette meg 🙂
Dave
2011. október 02. — 00:06:53
Általános alsó tagozatban a lakótelepi barátaimmal mindig kint bringáztunk a téren. Ha volt valami újabb film, akkor a kis zsebpénzünkből bementünk a tékába, kivettük, meg vettünk egy zacskó pufit (az a kukoricaakármiből készült henger, mindig azt ettük), és egy kancsó szörp mellett megnéztük annál, akinek aznap a legkésőbb voltak várhatóak a szülei…Utána meg addig beszéltünk róla, amíg haza nem kellett menni.
A Star Wars trilógia pont ilyen volt, de pl. a Bígyó felügyelő című klasszikus részeire is élénken emlékszem.
És ma mi van? Fél óra alatt leugrasztom az új filmeket, megnézem egyedül (esetleg lakótárssal) és másnap, amikor kibeszéljük, alig emlékszünk egy-egy poénra…moziba is csak akkor járunk, ha 3D-t akarunk látni…peedig csak 20 éves múltam.
Exe
2011. október 02. — 12:50:50
“és most a csúcsszuper internet és a warez fénykorában nem nézek annyi filmet, mint akkor.” csak azt a kismillió sorozatot 😀
Én mondjuk max tv-ből vettem fel ezt-azt, néha időzítve, és azt néztem vissza sokszor. Sose volt pénzem filmet kölcsönözni, talán ha 2x vettem ki filmet úgy lifetime (Az egyik a Múmia volt, az első rész amikor megjelent).
Én jobban elvagyok itthon a gép előtt megnézve egy filmet, a mozit utálom, mindenki ott röhögcsél, csörög-csattog-csámcsog-TELEFONÁL amikor próbálnám élvezni a filmet. A VHS-nek meg egyszerűen nincs olyan minősége mint akár egy sima dvdrip-ne, nem is a hd-kat mondom.
Én nem siratom azt az időszakot, ez jobb. Nekem. Szerintem. Érted. 🙂