Kávémánia

Sosem voltam nagy kávés; régen még rendszerességgel sem ittam, csak ha elmentünk valami direkt kávéfogyasztásra kijelölt helyre – és ott is általában tejeskávékat rendeltem. A feketék közül sokfélét kóstoltam (a legdurvább élményem talán az tibeti kávéféle volt, amit vajjal és borssal kell fogyasztani), de valahogy mindig a látték jöttek be jobban.

Egy szó mint száz: egyáltalán nem vagyok kávéaddikt (inkább tea), a reggeli szeánszoknak nem képezték kihagyhatatlan részét. Azonban mióta van ez a cukorőrület a házban, délutánonként legurítok egyet. Most sem lettem függő, ha nem ihatok egy pohárral, nem érzem magam kimerültnek és nem akarok bántani embereket, egyszerűen ízlik és jól esik.

A másik érdekes dolog, hogy szintén a cukortéma miatt elkezdtem édesítőszert használni, majd múltkor egy teljesen spontán jött ötlet által vezérelve, gondoltam, miért ne, próbáljuk ki anélkül. Két-három pohár után azt vettem észre, hogy mind a teában mind pedig a kávéban olyan ízeket fedeztem fel, amelyeket korábban sosem. Ebben semmi bámulatos felfedezés nincs, nekem sokkal inkább az volt meglepő, hogy mostanra már sokkal jobban ízlik a két nagyszerű nedű mindenféle adalék nélkül.

Gondolkodom máskülönben egy Dolce Gusto gép beszerzésén; a legkisebb darab tökéletesen kielégítené az igényeimet, elég sokféle kapszula van hozzá, jó áron jön ki egy adag kávé, és finom is. Ha van esetleg valakinek tapasztalata a géppel, ne habozzon megosztani. 🙂

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.