Apró gondolat a magyar nyelvű szoftverekről

Ma egy szoftverüzemeltető szoftverben (érted), a Build History menüpont magyar nyelvű megfelelőjeként az Építések Történetei feliratot olvastam. De amikor egy hirdetéskezelő rendszerben a zone feliratot összekeverték a none felirattal, emiatt az összes zóna menüpont nincs-ként jelenik meg, és egyesek még újracsiripezéseket is olvasnak az Interneten (sic!).

Egy magyar nyelvre lefordított alkalmazás átlagosan ötven százalékkal veszt a minőségéből. Egy magyar nyelvre fordított alkalmazás szolgáltatásait átlagosan ötven százalékkal több felhasználó vesz igénybe. E számok mögött nem állnak tudományos bizonyítások, pusztán megfigyelés és tapasztalat alapú becslések.

Magyarországon 1947 óta kötelező orosz nyelven tanulni, az 1989-es rendszerváltoztatás óta valamely (főként angol) idegennyelv minden általános iskolában tanulható, sok helyen kimagasló óraszámmal. Egy átlagos magyar ember legalább tíz éven át tanul valamely idegennyelven. Lassan olyan korba érünk, ahol kötelezővé tennék a két idegennyelv tanulását egyes általános iskolákban.

A számokat figyelembe véve a matematika varázslatos világában kevésbé jártasak is felfedezhetik az összefüggést, amit egy pórias képlettel tudok levezetni: tízből nyolc magyar ember legalább tíz éven át tanul angolul. Tíz év nyelvtanulással felső fokon, folyékony szinten kellene beszélnünk a nyelvet.

A konzekvencia egyértelmű: a magyaroknak nem megy az, ami nem magyar. (Abba most bele se bonyolódjunk, hogy édes anyanyelvünkkel, a magyarral mi a helyzet.)

Hol a gond? Talán az elszántságban. Általános és középiskolás éveim során arra lettem figyelmes, hogy diáktársaim többsége kötelező nyűgként, semmint egy hihetetlenül jó és visszautasíthatatlan ajánlatként tekintettek az angol nyelv elsajátításának lehetőségére. Tapasztalataim szerint később rengeteg fizetnek azért, hogy megtanulják azon a szinten beszélni a világban leginkább elfogadott nyelvet, amely szinten könnyedén megtanulhatták volna évekkel korábban.

A probléma egyik forrása lehet, hogy valahol hibás a motivációs folyamat.

Másik érdekes megfigyelésem, hogy tízből kilenc (és ez a szám egyértelműen bizonyítható) német nyelvet legalább négy éven keresztül tanuló, abból érettségiző diák nem tud egy alapszintű mondatot (például a pontos időt megérdeklődve) feltenni, egy három percig tartó folyamatos, jól artikulált német szöveg háromnegyedét nem képes megérteni. Próbálja csak ki bátran a kedves olvasó, kérdezze meg tíz ismerősét, és figyelje az eredményt. Itt jegyezzük meg, hogy ezek az emberek mégis valamilyen eredményt (sokszor jót!) értek el. Nem mintha ezzel probléma lenne, e sorok írója is ért el eredményeket matematikából, amelyeket már nem biztos, hogy ismét el tudna érni. Tegyük hozzá, az integrálszámítás beható ismeretéből egy hétköznapi szituációban talán kevésbé ered gyakorlati haszna.

A probléma másik forrása lehet, hogy valahol hibás elemek vannak az oktatás, a tanulás és a számonkérés között.

Végül egy szintén érdekes megfigyelés. Rengeteg, a magyar nyelvtan című tantárgyban jó és jeles eredményt elérő általános és középiskolai ismerősöm van, akiknek a muszály egy teljessen átlagos szó, mint példáúl az is, hogy póstára lyárnak. Ismétlem, jó és jelest elérő diákokról van szó.

A probléma harmadik forrása lehet, hogy komoly hibák vannak az oktatási folyamatban.

Anyanyelvünk fontos érték. Nem vagyok híve az idegen szavak felesleges használatának. Nem várom el senkitől, hogy vesszőpontos helyesírást produkáljon, és a leírt sorait ötvenkétszer ellenőrizze (ezen bejegyzést hanyagul én is publikálom majd, mielőtt elolvasnám). Nem hiszek abban, hogy a helyesírás alapján elítélhetnénk embereket, alkalmazásokat. Az összefüggéseket nem szeretném és nem is kell levonni, a fent elolvasott sorok azonban szilárdan megállják a helyüket, és attól tartok, a következő néhány évben meg is fogják. Ezzel vitatkozni felesleges. A probléma egyértelmű, lehet a szőnyeg alá söpörni, és lehet róla csendben gondolkodni.

Az egész onnan indult, hogy egy kék madárka újracsiripezte nekem, hogy az építéseknek történeteik vannak. Értekezésemet – a komoly hangvételt megtörendő és az eddigi bármilyen értelmes eszmefuttatás látszatát keltő gondolatokat semmissé teendő – a magyar nyelv egy gyönyörű szavával zárnám, amely pedig nem más, mint a lófasz.