Vonzanak az extrém dolgok. Kinek mi számít extrémnek, én például szeretném egyszer körbefotózni a világ olyan helyeit, ahová nagyon kevés ember jut el. Például jó lenne egyszer egy háborúban fotózni. Ez biztosan hülyén hangzik, hiszen egy háború alapjáraton nem jó, ettől függetlenül ha lenne rá lehetőségem, én megpróbálnám. De mondhattam volna az ejtőernyőzést is, egyszer biztosan sort kerítek rá.
Vannak viszont dolgok, amiket mindig is elképesztő badarságnak tartottam, mindamellett hogy megmagyarázni nem tudnám. Ilyen a kötélugrás. Sosem láttam értelmét valamilyen nagyon magas pontról való leugrásnak úgy, hogy az emberre ráerősítenek egy kötelet, ami az utolsó pillanatban visszarántja (ez gondolom olyan érzés lehet, mint amikor a busz 120 kilométeres óránkénti sebességről másfél másodperc alatt megáll, majd újra másfél másodperc alatt ismét azzal a sebességgel halad tovább).
Szóval oké, hogy extrém dolgok, mindenkinek más az extrém, mindenki mást próbálna ki – én a bungee jumpingot biztosan nem. Pláne, hogy sokkal jobb és biztonságosabb módok is vannak a magasság kedvelőinek.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
worki
2012. január 22. — 01:51:57
Furcsa meglátás, a végén, hogy nem biztonságos, hiszen egy háború sem az, oda mégis vágysz.
Levente
2012. január 22. — 16:28:15
A bungee jumpingban szerintem nem a magasság a lényeg, hanem a zuhanás…
Marci
2012. január 22. — 19:11:43
Az ejtőernyőzésnek sincs több értelme, mint a bungee jumpingnak. Sőt, előbbi nem is túl extrém.
galamb
2012. január 22. — 21:22:15
wingsuit? 🙂
Mefi
2012. január 24. — 22:32:06
[re=6065958]worki[/re]: igen, nem tudnám megmagyarázni miért, de a háború teljesen más nálam.
[re=6065962]Levente[/re]: de azt az ernyőzéssel is megkapod, nem? 🙂
[re=6065963]Marci[/re]: ez tök szubjektív, aki naponta ugrál, annak semmi extrém nincs benne pl.
[re=6065964]galamb[/re]: mókás lehet! 😀