Az éhezők viadala

Mostanában fulladásig néztük magunkat filmekkel, és valamelyik este a biliárdozást szabotálta, hogy nem foglaltunk asztalt, így inkább ismét a mozi felé vettük az irányt.

A nem túl távoli jövőben Észak-Amerika szerte széjjel szakadt, romos földjein ma Panem városa áll, amelynek legnagyobb városa a luxustól, rikító neonszínektől és fényűzéstől híres Kapitólium. Azonban, van még 12 kerület is, ahol voltaképpen a nyomorban él rengeteg ember, és közülük minden évben kiválasztanak egy 12-18 év közötti fiút és leányt, akik egy modern valóságshow keretein belül bekerülnek egy olyan játékba, ahol tényleg csak egy visz mindent. Egy, aki életben marad.

Korrekt film, van benne egy-két egészen megrázó jelenet, habár nem olyan borzalmasan nyomasztó az egész, mint amennyire annak tűnik. Nagyon jól mutatják be viszont a két végletet, egyrészt a fiatalokat, akiknek ez egy véres küzdelem; másrészt azokat, akik nézik és rajonganak értük, mint mi az olimpiai versenyzőkért. Nagyon jól járják körbe azt is, ahogyan a versenyzők egymással viselkednek, úgy, hogy tudják, tényleg csak egy maradhat.

Jó volt, valószínűleg a könyvet is elolvasom, ha eljutok odáig.