Ma a Madách Színházban megnéztük az Én, József Attila című darabot. Tegnapelőtt volt születésének százhetedik évfordulója, amely egyben a magyar költészet napja is.
József Attila élete, gondolatai, művei két felvonásban, zenés aláfestéssel. Kiváló darab volt, hihetetlenül tetszett, ahogyan az egészet becsomagolták egy modern zenés-táncos megmozdulásba, valamint egy nagyon korszerű technikai tálalásba, vetítőkkel, trükkös fényekkel és hasonlókkal, de pont csak annyi, amennyitől még nem volt olyan érzésem, hogy az alkotás helyett inkább ezekre figyelnék.
Felejthetetlen volt, balintónak innen is köszi a jegyeket, mi már nem igazán tudtunk rá szerezni ugyanis – érthető okokból kifolyólag – az összes elkelt.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Lau
2012. április 14. — 16:33:29
A Költészet Napján voltam az Aranytízben versmondó versenyen, és ott azt mondták, felháborító darab, semmi köze a valósághoz, élvezhetetlen, stb.
Ha ennyire ellentmondásos, úgy tűnik, muszáj lesz megnéznem Oo
Mefi
2012. április 15. — 03:05:26
[re=6066312]Lau[/re]: sok dologban eltér a valóság(nak mondott dolgok)tól, de egy színdarab vagy egy film nem kell kötelezően a valóságról szóljon, sokkal inkább egy az író által elképzelt világ rendező által megjelenített változatáról.