Tegnap a Köpönyeg jóvoltából megnézhettük az Érinthetetlenek című mjuzikelt.
Az első feléig még nem igazán tudtam, milyen lesz a vége, de aztán arra jutottam, hogy ha létezik ebben a műfajban a B-kategória, akkor egyértelműen oda sorolható, ha pedig nem, akkor ezzel most sikerült megteremteni.
Az alaptörténet nagyon jó lenne, még a magyar popslágerek is jól hangzanának, azonban az egészet elrontja a rettenetes szereplőválogatás, ami azt eredményezi, hogy az egyébként jó színészek közel sem jó szerepekben vannak, sokszor teljesen elrontva a zenei betétet ezzel. Ezen még csak-csak túltenné magát a néző, meg a negyven fokos kánikulán, de az egész történet olyan se eleje, se vége. Elkezdődik, megy, véget ér. Nincs különösebb csattanó és sok fordulat sem.
Egynek jó volt, de mély nyomokat nem hagyott bennem.
Hajóval menni viszont nagyon jó móka, ezer pengő oda-vissza a margitszigeti színházjárat, és este nagyon hangulatos a kivilágított hidak alatt áthajózni. (Az már kevésbé, hogy éjfélkor minden díszkivilágítást lekapcsolnak.)
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Melcsi
2012. július 02. — 23:15:30
Én a sajtópremieren voltam és nekem tetszett – bár az igaz, hogy tényleg kicsit se eleje, se vége, meg túl rózsaszín a megoldás.
Ellenben ha azt vesszük, hogy ez egy színház nélküli, önálló produkció (a Hannát játszó Andrádi Zsanett volt az egyik producer, a másik Lugosy Ádám), akkor viszont majdnem szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, mert Magyarországon kicsit sem jellemző, hogy a nagy színházak támogatása nélkül ekkora előadást meg lehessen valósítani. Mert iszonyat pénz – főleg ahogyan Zsanett még azt is elmondta, hogy nagyon kemény marketing állt mögötte, meg tényleg elég kevés ember tett színpadra egy ekkora darabot, magyar ötlettel, előzmény nélkül.
Mefi
2012. július 03. — 00:05:04
[re=6066539]Melcsi[/re]: ezeket nem ismerve tényleg más a baba fekvése kicsit. Amúgy sokan úgy éreztük, hogy kicsit ilyen iskolai vizsgafeladat érzése volt a darabnak, akkor pont emiatt.