Budapesti biciklisek

Tény: a budapesti közlekedés kisebbfajta katasztrófa. Jobb a helyzet mondjuk a görögöknél, de tény, hogy a kerékpárosokat és a gyalogosokat kevés autó veszi emberszámba.

Másik tény: a budapesti kerékpárosok hihetetlenül elszemtelenedtek. Nem csak az ő hibájuk, voltaképpen a fenti okok vezettek idáig.

Az egésszel a legnagyobb bajom, hogy a biciklisek építettek egy bugyuta szubkultúrát, ami abból áll, hogy aki teker, annak minden jó. De tényleg. Nem fogsz fázni, nem lesz meleg, nagyobb lesz a farkad, nem hullik a hajad és még a melóhelyeden is jobban teljesítesz. Csinálj mindent biciklivel, mert az nem jármű, hanem életérzés.

Az egész dolog pedig elfajult odáig, hogy mostanában gyalogosként nem az autók miatt anyázok, hanem a figyelmetlen és pökhendi kerékpárosok miatt, akik fittyet hánynak arra, hogy piros a lámpa, és bevágnak elém a zebrára. Vagy akik az utolsó pillanatban átsuttyannak a piroson, aztán amikor dudálás van, mutogatnak. Arról nem is beszélve, hogy múltkor az egyik srác annyira jaszkari volt, hogy egy kanyarnál nekiment egy sarkon álló autónak.

Ne ugorjatok a torkomnak, kérlek, mert tudom, hogy nem mindenki ilyen; van nekem is cangám, én is imádom az egészet, szerintem is fontos, hogy figyeljünk, de én azt fontosabbnak tartom, hogy egymásra. Egy kerékpáros ugyanúgy figyeljen a környezetére, a gyalogosra, a galambra és az autóra egyaránt.

Mert tény, hogy egy bringával nehezebb komoly balesetet okozni, mint egy személygépjárművel, de nem lehetetlen.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.