24

Megint eltelt 365 nap (bár egészen pontosan most 366), rengeteg minden történt az előző évhez képest, és azt hiszem, ha összegeznem kell, akkor abszolút pozitív a mérleg. Ami eddig volt, az ha lehet, akkor még jobb vagy több lett, ami eddig nem volt jó, azon nagyjából sikerült változtatni vagy sikerült leépíteni mint rossz dolgot. De ami a legfontosabb, hogy az eddigi jóhoz rengeteg új jött, barátok, munka, magánélet, szerelem és minden egyéb tekintetben.

Tegnap egyébként Inti és kedves párja társaságában vacsoráztunk, majd moziztunk. Az este fénypontja Ingrid mindenki kedvenc csokitortája nevű cukrászati mesterműve volt, amely laza mefiblog-logós stílusban nyomult. Így nézett ki:

Ma családostul leugrottunk Esztergomba megnézni a bazilikát és közelről a harangot (kellőképpen hangos), valamint kisebb delirium tremens állapot elérését sikerült abszolválnunk a Határcsárda nevű helyen elfogyasztott végtelen ételmennyiségtől, a folyamatot eközben halk hegedű és cimbalom muzsikája kísérte.

A szülinapi jézuska Intiéktől egy Stenders kecsketej-szappant és egy Vissza a jövőbés pólót; Tigiéktől mindenféle illatozó testre permetezhető dolgot és a »kedvenc Robin Cook-regényemet« (amit már nagyon régóta hajkurászok antikváriumokban, szóval riszpekt); szüleimtől egy fritőzt (ez is kipipálva a konyhai listán) és a Need for Speed: The Run játékot a vasra; Ingridtől pedig egy inget, egy saját készítésű képet a falra, A Tesó Kódex című könyvet és két nyakláncot hozott.

(Igen, elgondolkodtam rajta, hogy büdös vagyok, figyelembe véve az illatozó és egyéb higiéniai termékek számát figyelembe véve, de szerintem ezek a legjobb ajándékok: tuti nem lehet velük félrelőni, és mindig jól jön a parfüm, az arcszesz meg a különleges szappan.)

Köszönöm mindenkinek az elmúlt klassz másfél napot, és annak a száz-egynéhány embernek is, akik Facebookon, Twitteren, e-mailben, SMS-ben, telefonon vagy bármilyen más modern kommunikációs eszközön felköszöntöttek! 🙂