A nyócban

Van egy elméletem, miszerint Budapest legszebb városrészei a nyolcadik és a kilencedik kerületben vannak.

Ehhez mondjuk nem árt definiálni a legszebb fogalmát: jelen kontextusban arra gondolok, hogy gyönyörű régi épületek, tizenkilencedik századi hangulat, eldugott kis utcák, és úgy általában úgy tudnám összefoglalni a jelenséget, hogy megérint a múlt. Egy bizonyos korszak története, vagy valami hasonló.

Persze, értem én, a nyóc meg a kilencz nem szép környék, sőt, egy-két helyen kicsit kesze-kusza a gettóból két lépésre beköszöntő új építésű mennyország látványa, vagy az itt egy elhagyatott épület, hopp, ott egy pláza érzés miatt, ettől függetlenül mégis ezt érzem. Kedvem lenne néha a legeldugottabb helyen fotózgatni egy állvánnyal, ha mondjuk nem aggódnék, hogy az állványt beleállítják a gerincembe, a vagyont érő fotómasinériát meg viszik eladni olcsóba’.

Néha, amikor ezen kerületek közepén jártok, nézzetek fel az épületekre, megéri.