Van egy elméletem, miszerint Budapest legszebb városrészei a nyolcadik és a kilencedik kerületben vannak.
Ehhez mondjuk nem árt definiálni a legszebb fogalmát: jelen kontextusban arra gondolok, hogy gyönyörű régi épületek, tizenkilencedik századi hangulat, eldugott kis utcák, és úgy általában úgy tudnám összefoglalni a jelenséget, hogy megérint a múlt. Egy bizonyos korszak története, vagy valami hasonló.
Persze, értem én, a nyóc meg a kilencz nem szép környék, sőt, egy-két helyen kicsit kesze-kusza a gettóból két lépésre beköszöntő új építésű mennyország látványa, vagy az itt egy elhagyatott épület, hopp, ott egy pláza érzés miatt, ettől függetlenül mégis ezt érzem. Kedvem lenne néha a legeldugottabb helyen fotózgatni egy állvánnyal, ha mondjuk nem aggódnék, hogy az állványt beleállítják a gerincembe, a vagyont érő fotómasinériát meg viszik eladni olcsóba’.
Néha, amikor ezen kerületek közepén jártok, nézzetek fel az épületekre, megéri.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Egon
2013. január 26. — 13:38:38
VII. kerületben is vannak “lepukkant” utcák az Andrási-Rákóczi-Körutak közötti részen van pár hangulatos utca, ráadásul kevesen laknak azokban az utca részekben, mert a fele életveszélyes állapotban van.