Nem tudom miért, de valahogyan eszembe jutott a történet, ami tökéletes talajul szolgál a mai blogbejegyzésnek.
1998-ban kötötték be hozzánk az interneteket. Akkor még az ISDN volt a menő, a híres-neves 150 forintos akcióval és ajándék extra telefonszámmal. Nem modemes időszakkal kezdtem, abba a klubba csak 2003 körül csatlakoztam. Szóval, pár hónappal azelőtt, hogy bekötötték a dobozt, nagyjából azt sem tudtam, mi a különbség az e-mail-cím és a webcím között, de akkoriban szinte minden tele volt az internettel, a tévé, a rádió és az újságok is. Egyszer beslattyogtam egy Matáv pontba, leültem és 100 forintért egy órát neteztem.
Aztán amikor bekötötték a dobozt, kiderült, hogy van hozzá tárhely. Mi az a tárhely? Hogy lehet odatenni valamit? Mire lesz jó? És végül nagyon sok nyöszörgéssel, de a Microsoft FrontPage és PowerPoint segítségével végül összetákoltam valami weboldalfélét.
Innen aztán meg sem álltam, és mindig volt valami újdonság, míg végül el nem kezdtem blogolni 2005-ben. (Abba is elég durva belegondolni, hogy ez a blog már a nyolcadik évét tapossa.)
Szóval valami ilyesmi, nincsen benne különösebben sok romantika, de mókás volt, hogy szinte amint elkezdtem internetezni, már rögtön az érdekelt, hogyan lehet csinálni
azt, ami ebben az egészben úszik.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
saxus
2013. március 07. — 15:59:21
Na igen, egyik ismerőssel beszéltük nemrég, hogy már több, mint 11 éves a muPortal (egykori középsuliban fejlesztett CMS-sem. Durva az, hogy nég mindig vannak használatban olyan kódok nem csak nálam, hanem egy másik ismerősnél is, amely abból eredezik 🙂
Stefanie
2013. március 07. — 21:35:26
Az ismerőseim nagyrésze “csakúgy” kezdett el kódolgatni és mára nagyon jó szakemberek lettek. Olyan siker storyt még nem hallottam, hogy “sok sok évig tanultam az iskolában…”
saxus
2013. március 08. — 03:06:26
[re=6067137]Stefanie[/re]: Mivel – sajnos – sehol nem tanítják meg az embert kódolni. De ez még a kisebb gond, a nagyobb gond az, hogy bár legtöbb helyen lefektetnek valamilyen alapokat, arra még sokat kell rárakni.
Ettől függetlenül nagyon nem haszontalan az, amit egyetemen oktatnak (sőt, szoftvertechnológia terén nem keveset meg kellene fogadni, még ha elsőre furának és/vagy macerásnak is tűnnek…), csakhát manapság nem divat tervezni :9
Mefi
2013. március 08. — 08:40:50
[re=6067136]saxus[/re]: jaja, menő dolgok ezek.
[re=6067137]Stefanie[/re]: elgondolkodtató ez a része is, igen 🙂
saxus
2013. március 08. — 19:20:34
Mondjunk jobban belegondolva… Azert viszont eleg gaz az, hogy az oktatás resze ott tart, ahol. Ugyanis sajnos a legtöbb onjelolt webfejleszto (pontosabban bármely bitcsakanyolo) olyan blodsegeket tud összehozni néha, hogy hajjajjjajjjj. Mert valamit ossze tudnak taknyolni es nem latnak -nem is akarnak – tovább.
Persze tudnek mondani olyan is, diplomával, hogy 3 nap alatt megoldhatatlan feladat volt számára az, hogy egy id,nev,kapcsolódó idk felsorolva formátumú csvt beturjon egy kapcsolotablaba ugy h minden kapcsolódó id-hez hozzaparositja az eredeti idt. Ilyen szintű feladatra max fel orat adok felvételin, papíron. Ez is gaz.