Indul a napi poszt

Nyáron a blog tartalma kicsit mindig eltolódik abba az irányba, hogy a bejegyzések nem csak az én gondolataimat tükrözik, hanem az én élményeimet is közvetítik. Általában május közepén indulok be és szeptember elejéig pörgök, imádom a nyarat, imádom a nyári éjszakákat, imádom, maikor ömlik belőlem az izzadság mert jobban esik utána a víz, és azt is imádom, amikor sétálok haza az Andrássy úton, és a napkeltét nézem.

Mostanában csináltam olyat, hogy összefoglaltam a napi esemény legjobbjait, szóval ezen jó szokást folytatva:

• sikerült megvennem a karnisokat, amiket kinéztem;
• egy fűrészelést is jól abszolváltam;
• az idén nyolc megrendezett Kaukázus koncertből a hatodikon is ott lehettem;
• Löfli kitolta a születésnapomat erre a hétre is azzal, hogy elintézte, Kardos Horváth János engem köszöntött fel a megin’ fel kell köszönteni valakit két szám között lendülettel;
• a rajongók is felülhettek a színpadra, én meg segítettem felülni egy hatéves kisfiúnak, aki megszégyenítően tudta az összes dalszöveget (ő a legnagyobb rajongó amúgy!);
• összefutottunk twitteres jóbarátokkal a villamospótlón, pedig nem is azzal akartunk menni;
• beszélgetés egy erkélyen (na de kinek az erkélyén?);
• az utolsó tíz másodpercet elkapni a vízilabda világbajnokság döntőjéből, és együtt örülni a tömeggel, mintha végig ott lettünk volna.

Meg persze sok minden más is, de párat azért megtartok magamnak.