Egy interjúban azt olvastam, hogy a provokációra épülő színháznak nincs jövője. Nem értek annyira a színházhoz, mint sokan közületek, akik idetévedtek olvasni a gondolataimat, azonban sokszor voltam már színházban, és sok embert ismerek-ismertem, akik közel állnak-álltak ahhoz a világhoz. Először mégis »tavaly februárban« éreztem azt, hogy megtalált engem a színház (vagy én találtam meg a színházat, ez midnegy is).

Szorokin, A jég című regényéből Mundruczó Kornél rendezett darabot, ami a felületes szemlélőnek egy a meztelenséget és brutalitást provokatív, csak a megbotránkoztatás céljával használó polgárpukkasztásnak tűnhet. Akik kicsit már jobban elmerültek a darabban, elkezdték boncolgatni a szokásos kérdéseket: mi a célunk? Miért vagyunk ott, ahol? Kik vannak körülöttünk? Miért történnek azok a dolgok, amelyek történnek? Talán pedig ennél is mélyebben, ahol én éreztem magam, egy kisebb ősrobbanás történt, ami után a fő kérdés az volt: ez a színház? Ezt így is lehet csinálni? Ez most tényleg színjáték? Ez ilyen hatással lehet rám?

A jég után napokig, hetekig járt az agyam az előadáson, az általa felvetett kérdéseken, a zseniális jeleneteken, a kőkemény impulzusokon. Azt hiszem két hét után jutottam el oda, hogy legalább egy nyers blogbejegyzésbe beleöntsem, ami azért érdekes, mert egyébként azonnal szeretek minden ilyenről írni, minden élményt megosztani.

Én úgy gondolom, a színház legfontosabb feladata, hogy kérdéseket tegyen fel, és azon kérdésekre hagyja, hogy a néző válaszoljon. Az eszköz lehet provokáció, nevettetés vagy ének, a téma pedig lehet szerelem vagy űrutazás, nem számít.

Ha már a színházzal kapcsolatban kell véleményt formálni, sokkal jobban tudok azonosulni az alábbi gondolattal:

Ha te felháborodsz vagy őrjöngsz, az ugyanolyan érzelmi hozzáállás, mintha rajongsz.

Azzal pedig nincsen probléma, hogy keverik a színházat (vagy úgy általában a művészetet) a politikával. Az irodalom, a költészet, a filmművészet, de sokszor még a zene és nyilván a színház is kérdéseket tesz fel, azoknak pedig ugyanúgy lehet része a politika. A problémát inkább ott látom, amikor különböző beállítottságú vagy érdeklődésű embereket szándékosan uszítanak egymásnak, kihasználva ezeket a nézőpontbeli különbségeket, elfojtva az egészséges vita lehetőségét.