A jó, a rossz és a csúf

A jó, a rossz és a csúf az a film, amit habár lehet, hogy sokan nem láttak, mégis valószínűleg mindenki ismer, legalább a zenéjéről:

Nem mondom, hogy nincs jó film Ennio Morricone zenéje nélkül, de abban biztos vagyok, hogy nincsen rossz film, amiben bármelyik zenéje felcsendül.

Az a helyzet, hogy a 70-es évek előtt készült filmeket (sokszor még az akkoriban készülteket is) nekem kicsit mindig nehezebb értékelni vagy netán elemezni. Nem azért, mert kevésbé tetszenek, hanem mert sokkal több gondolatot, gondolkodást, esetenként többszöri újranézést igényelnek, és teljesen más szemléletmódot. Kicsit ez az, ami a mostani filmek többségéből hiányzik, ilyen töménységben viszont a mai Hollywoodon szocializálódott agy kicsit nehezen emészti a régebbi darabokat. (Lehet másnál ez nem így van, nálam sokszor igen.) Ráadásul amúgy is nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem a filmet, mert a western sosem volt az én műfajom, azonban az IMDb TOP 250 végignézése még mindig a szem előtt rebeg (67 már megvan), és a TOP 10-ből csak két western film hiányzott, »Django elszabadulása« pedig amúgy is meghozta a kedvem.

És azt kell mondjam, nem csalódtam. Biztos kell a kor, vagy valami hasonló (tuti, hogy kevés gyereket kötne le ez a film, anno engem legalábbis egyáltalán nem), a lényeg, hogy most sikerült elkapnom a film tempóját.

Leginkább az tetszett, hogy minimális kapkodás sincsen: nagyon gondosan építik fel a történetet és mutatják be a karaktereket, néha talán már túl alaposan is, a csaknem háromórás játékidőnek a felénél kezdenek beindulni az események. A karaktereket tekintve ügyes húzás, hogy habár végig sulykolják, ki a rossz, ki a jó és a ki a csúf, valójában mindhárman egyformák, csak az egyik ebben, a másik abban ügyesebb kicsit.. Eastwood zseniálisan játszik, nem véletlenül ő a műfaj egyik királya (ha nem a királya). Végig elhitetik velünk, hogy a háborúban nincsenek szabályok, a címkék ellenére nincsen jó vagy rossz és amikor már kezdjük elhinni, a végén lerombolják a felépített képet.

Nem mondom, hogy megnézném újra, de nagyon tetszett, és egyáltalán nem bántam meg, hogy láttam.