Mostanában azt a játékot űzöm, hogy elolvasom a különböző fogyasztási cikkek összetevőit, gyanús elemek után kutatva. Nem is az érdekel, hogy tartalmaz-e bármi mesterséges vagy egészségtelen dolgot, arra figyelek, hogy van-e bennet színezőelem.
Ebből meg jön a kérdés: mi a fenének színezni a következő termékeket: macskaeledel, vaj, pattogatott kukorica, torokfertőtlenítő tabletta, fogkrém, megfázás tüneteit enyhítő ital. Az üdítő, a felvágott, a szószok és egyebek már persze egyértelműbbek, de akkor is.
Nem akarok itten hirtelen az egészséges táplálkozás képviselője lenni, de azért bedobnám a kérdést: mi a kénköves pokolért kell beszínezni a macskakaját? Vagy a torokfertőtlenítőt? Komolyan, ha még valamibe ízfokozó kerül, azt meg tudom érteni; egyértelműen nem jó, de érthető. Ha még az üdítőt színezik, az is megmagyarázható. De ha éppen meghalok, úgy fáj a torkom, akkor nem fogom azt nézni, hogy vajon kék, zöld vagy libafos színű a tabletta, ami enyhíti a fájdalmat. Vicc.
Vannak azért bajok.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
vilmos.nagy
2013. november 04. — 01:42:20
Hogy megfeleljen az elvárásainknak. 😀
Számomra a macskakaja szép barna, a vaj sárga (minnél sárgább, annál vajabb), s a pattogatott kukoricán is kell lennie egy sárgás csillogásnak, mert az a vajas-sós-lófasz rajta. Nyílván, ha a megfázás tüneteit enyhítő ital színezék nélkül élénk kék lenne, kevésbé szívesen innám meg. Mert egy ital, alapvetően sosem élénk kék.
(bár utóbbi csak hasraütésszerűen ment – kémiából mindig is rossz voltam, szóval lehet, nem lenne élénk kék –, a lényeg remélem átjött…)
3aTi3
2013. november 04. — 09:34:19
Sajnos ezt teszi a versenyhelyzet. Az emberek többsége nem nézi meg az összetevőket, viszont (akár tudat alatt is) a kívánatosabb terméket veszi le a polcról a sok közül.
Ami a szomorúbb, hogy ezzel átverjük (vagyis az élelmiszeripar) a szervezetünket. Az ízlelés érzéke nyilván azért alakult ki, hogy az ehetőt meg tudjuk különböztetni az ehetetlentől. Amelyik gyümölcs érett, vitaminokkal teli, az finom. Mára viszont a fűrészport is tudják olyan állagúra és színűre csinálni (sőt, intenzívebb ízhatásúra), hogy azt hiszed epret eszel -valójában viszont az étel _teljesen_ értéktelen.
(Vagy a romlott/undorító húst kiszínezni, vízzel hígítani, keményítőt nyomni bele, hogy a szemed is átverd -így az olyan mellékterméket is le tudják nyomni a torkodon, amitől egyébként a hányinger kerülgetne).
Ami még ennél is szomorúbb, hogy egy idő után “ellustulnak” az ízlelőbimbóid és csak ezeket az intenzív ízű mesterséges cuccokat fogod keresni, a többi ízetlennek fog tűnni…
Ezért próbálok ízfokozó nélküli termékeket venni, és úgy általában ügyelni rá hogy minél kevesebb mesterséges dolog legyen az ételben.
Szerintem ezek a dolgok még ma is sokkal kevesebb figyelmet kapnak (bár mintha javulna a helyzet) mint kéne és az élelmiszeripari gyártókat ugyanolyan undorítónak tartom, mint a gyógyszerfejlesztő cégeket.