Van itt ez a roppant cuki dolog, amit mániákusnál találtam, és azon túl, hogy roppant cuki, van egy elég komoly célja is, de ezt a kép után fejteném ki:
A termék pedig nem azért tetszik nagyon, mert IKEA-s, hanem mert mindenfajta készítsünk-termeljünk-gyártsunk jó minőségű, természetes alapanyagokat tartalmazó élelmiszert kampányt támogatok. Nem vagyok az egyen mindenki egészségesen, bio, organikus, fénnyel táplált mozgalom híve, de maximálisan egyetértek azzal, hogy nem feltétlenül van rendben az, amit mostanában étel néven lehet kapni, ártól, márkától és minden egyébtől függetlenül.
Pont Balázs kollégámmal beszéltük nemrég, hogy a régi időkben (ne kommunistázzunk, kérem) kialakult az emberek fejében, hogy például a paprika az egy roppant bonyolult szerkezet, amit csak több évre visszanyúló, rendkívül komoly agrármérnöki tudással lehet megfelelően elültetni és gondozni, az, hogy te otthon a hátsó kertben tartasz egy keveset, szinte biztos, hogy valamilyen, az univerzumot megsemmisítő eseményhez vezetne. Aztán valahogy az már csak úgy jött, hogy emberek meg inkább veszik a külföldről behozott vállalhatatlan zöldségeket, megy amúgy sem igazán foglalkoznak vele, honnan jött és mi van benne.
Én a hatodik kerületi kecóban nem fogok nekiállni paprikát gondozni, de az erkély korlátaira simán fel fogok akasztani pár ládát, amiben mindenféle fűszernövény lesz. Sőt, szüleim vidéken mindenféle tapasztalat nélkül, tizen-huszon-harmincon év budapesti élet után ültettek szőlőt, barackot, körtét, paradicsomot, aminek minden nyáron élvezzük a gyümölcseit. Emlékszem, egyszer én is ültettem. Epret. Az élményem az egész dologgal kapcsolatban annyi, hogy a ház oldalában elszórtam néhány magot, aztán nem tudom mennyi idő után döbbenten konstatáltam, hogy öklömnyi eprek integettek vissza, miközben az ültetésről már rég meg is feledkeztem.
Szóval én amondó vagyok, hogy akinek van lehetősége és kedve, az mindenképpen babráljon ilyesmivel, mert egyrészt jó dolog látni, hogy az ember elültet néhány magot, amiből annyi paradicsom lesz, hogy utána nem tud vele mit kezdeni; másrészt ezzel akár spórolni is lehet, ha ez szempont és végül de nem harmadrészt: amíg van lehetőség, legalább pár olyan dolgot együnk, ami nem szar.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Kolbi
2014. március 19. — 20:13:43
Én termesztettem paradicsomot az erkélyen (XIII. ker.), illetve chilit a szobában, de előbbit megenni nem volt bátorságom… Városban vagyunk, minden szar lerakódik rá, gondolom én.
Más: linkeknél nincsen valami kontroll, hogy mennyire aktuális a hivatkozás? Korábban is feltűnt párszor, meg most is, hogy az az oldal már nem létezik/nem az frissül, hanem van másik helyette.