Játék határok nélkül

Most írok harmadszorra a blogon a népszerű európai televíziós vetélkedőről, »egyszer itt«, majd »később itt« tettem meg korábban.

A dolog apropója most két gondolat: az egyik, hogy az itthoni televíziózásban az elmúlt évek legjobb eseményeként elindult pár hónapja az M3 retrócsatorna, ahol olyan műsorokat vetítenek, amelyeket eredetileg a kilencvenes évek végéig bezárólag tettek. Ezen a csatornán pedig egy ideje adják a régi részeket, amikből szüleimmel kicsit nosztalgiázva nekem is sikerült elkapni pár részt.

A másik indíttatás pedig nyilván a 90-es évek. Kis tökmag voltam még, de talán 1998 volt a kedvenc évem. Betöltöttem az első X-et, minden szép volt, éppen akkor költöztünk el, Csillagok háborúját néztünk a nappali közepén, habár még a bútorok sem érkeztek meg és nyáron Szigetcsépen nyaraltunk. Sosem felejtem el, hogy nassolni akartam, de nem volt a nyaralóban semmi, szüleim meg leültek nézni a Játék határok nélkült, és mondták, hogy majd utána megyünk. Én leleményes srácként megelőzve ezt egyedül kimentem a folyóparti büfébe (az a klasszikus sörös-boros-halas-lángosos), és kértem magamnak egy zacskó csipszet. A pultos persze furcsán nézett, hogy én most miért is vagyok egyedül, de mondtam, hogy írja csak a többihez.

Különösebb csattanó vagy izgalom nincsen a történetben, szüleim nevettek, hogy feltaláltam magam, aztán néztük a műsort, utána meg már nem is igazán emlékszem, mi volt.

Néha azért hiányoznak a 90-es évek, hogy együtt volt a család, hogy volt VHS-szalag, a magnókazetta, a videótéka, a panellakás, a nyári esték és úgy általában a miliő. Örülök, hogy élhettem akkor.



Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..